Ha valaki beleszól az életetekbe, jelzitek neki, hogy ne tegye? Hogyan?

Függ attól, hogy milyen stílusban teszi és ki az.

Anyámnak pl. nem fogok nekiesni, hogy semmi közöd az életemhez (szerencsére nem is kell), ellenben ha egy kolléga kezd el kioktatni arról, hogy már szülnöm kellett volna, azt zokszó nélkül leállítom.

Egyszer elmondom, hogy az én életem, nem kell beleszólni, képes vagyok eldönteni mit miért csinálok.

Ha másodszor is előfordul, akkor semmit nem mondok, hanem felállok és ott hagyom. Nem vagyok hajlandó sgget csinálni a számból.

"Hogy csinálod? Az az első kérdésed hozzá: miért szólsz bele? Vagy mi?"

Nyilván nem :D. Kezdjük messzebbről: vajon miért szól bele az illető az életedbe? Egyáltalán tényleg beleszól, vagy csak feltételezed? Vagyük a #3-as példáját, mert a nőknek a gyerekszülés a lehető legtipikusabb - mondjuk férfi vagyok, de ez most mindegy, tegyük félre.

Odajön a kolléga: te Ildike, hát hogyhogy nincs még neked gyereked? Ezt nem egy nőismerősöm már belepofázásnak veszi, mert az ok valószínűleg túl intim, a direkt kérdést már elég agresszív határátlépésnek értékelik. Ilyenkor én visszakérdeznék, hogy amúgy miért érdekli a dolog, és annak függvényében válaszolok. Ha kioktat, válasz nélkül leállítom, ha csak érdeklődik, akkor eldöntöm, hogy beavatom-e, ha meg mondjuk aggódik, hogyan tervezzen a munkával, akkor beszélgessünk arról.

Másik eset: odajön anyám, hogy Ildike, khm-khm, nem gondoltál még gyereket szülni? Tudod, a te korodban én már a harmadikat vártam. Na ez egy konkrét belepofázás, de miért is teszi? Mert aggódik. Fél, hogy kicsúszol az időből. Ilyenkor ennek függvényében érdemes beszélgetni, pl megnyugtatni, hogy tisztában vagyok a kockázatokkal.

Nekem az anyám a mindenbe beleszóló és mindenbe belekötő ember. Sajnos egymás mellett van a házunk. Mostanra 41 évesen eljutottam nála arra aszintre, hogy csak akkor beszélek vele, ha nagyon muszáj. Sokat veszekedtem vele. De mára már belefáradtam. Egyszerűen otthagyom a hülyeségeivel, ha elkezdi... Ha nem tudom otthagyni, akkor elkezdek másról beszélni, vagy egyszerűen mással kezdek el beszélgetni. De az is előfordul, hogy visszakérdezek, hogy mi köze hozzá?, miért szól bele?, vagy miért mond hazugságokat? Olyankor általában elkezd hárítani, meg röhögni, és menekülni...

De távolabbról: Nekem 1 gyerekem van. Mindig amikor tologattam a babakocsiban jött a kérdés ezer idegentől is, hogy jaj de cuki, mikor jön a kistestvér? Egy darabig azt mondtam, ha akar jön, ha nem, nem... Aztán egy idő után meguntam, mert ugyan úgy kérdezgették. Majd elkezdtem az igazat mondani, "Nem teszünk semmit az ellen, hogy ne legyen!". 1-2 alkalom után leesett a kérdezőnek, és már jó ideje nem kérdezik...

"Nem kértem tanácsot, köszönöm."

Ez kellően diplomatikus, és aki értelmes az ebből is észre fogja venni magát. Viszont a hardcore control freakek/bunkó emberek ellen nem sokat fog érni. Azokat egy ilyen nem állítja meg, sőt ott sokszor a szép szó kevés is lesz. Az ignorálás többnyire működik, csak még így is idegölő lesz amikor újra meg újra rákezd.