Mit szólnátok, hogyha egy fodrász/műkörmös/szempillás beleszólna az életetekbe úgy nem is kértétek?

Attól függ hogy esett meg a dolog.

Ha ismerősöktől, nem tőlem hallotta az életem egy részletét és úgy szól bele,akkor megmondom amit gondolok és felállok, eljövök.

Ha viszont én meséltem el és erre volt nekem nem tetsző reakciója,akkor meghallgatom, valószínűleg puffogok magamban. Aztán pár nap alatt,ha már lehiggadtam, átgondolom,amit mondott.

Néha fáj az igazság.Sok ember nem is mondja ki.

De attól még létezik.

Igazából mások véleményére akkor adok,ha azt olyan ember mondja,akire valamiért fel tudok nézni.

Ettől függetlenül nem esik jól,ha kioktató vagy nem tetsző,de azért agyalok rajta egy ideig,hogy vajon miért látja ő máshogy, mint én.