Ha valaki nyers és őszinte miért kell rá azt mondani hogy bunkó?

Hát én jártam terápiára, nem Csernushoz, de ha nekem nekiállt volna bazmegezni meg anyázni, otthagyom a francba.

Az őszinteségnek érzelemmentesnek kellene lennie. Mert tényeket közölsz. Nem megalázni meg megijeszteni akarod a másikat, csak tényeket közölni.

A magyarok mimózalelkűsége nem ott jön képbe, hogy nem akarják hallani az arcukba üvöltött igazságot, hanem a szépen, normálisan elmondott igazságot nem akarják hallani. "Mama, nekem ez a süti nem ízlik, nem szeretnék többet enni." Keverik a brutalitást az őszinteséggel, mert folyamat nyelünk, és mosolygunk, és azt tanuljuk, hogy mindent ki kell bírni, meg le kell nyelni. A sütit is. És ha valaki felrobban, és kiadja magából a valóságot, azt emiatt az elnyomás miatt dühösen teszi. Ezért keverjük a káromkodást meg a bunkóságot az őszinteséggel.

"A magyarok mimózalelkűsége nem ott jön képbe, hogy nem akarják hallani az arcukba üvöltött igazságot, hanem a szépen, normálisan elmondott igazságot nem akarják hallani."

Ó, szerintem ennél sokkal viccesebb: az átlag magyar éppen azért nem bírja a kritikát, mert úgy tekint az őszinteségre, mint a kérdező.

Magyarul: az átlag magyar ahhoz van szokva, hogy olyan suttyó - bocsánat: őszinte - módon beszélnek vele, amit a kérdező éppen előad. Ezért amikor odamégy az átlag magyarhoz, hogy "nem ízlik a sütemény, köszönöm, nem kérek", akkor ő feltételezi, hogy valójában azt gondolod, hogy "jézus f.sza, ilyen okádékot csak egy fogyatékos süthet". És megsértődik.