Szoktál direkt bunkó lenni?

Én meg a bunkozás..

Kb mint amikor egy egér hisztizik cincogva. Ha kiabálok is vagy bármi akkor is mindig a masiknak van igaza, mindig a másik mellé állnak(senkit nem érdekel az igazság), mindig erőfölény van elottem akár fonok beosztott viszonyban, a hierarchia miatt pl, vagy tokmindegy, másokkal nálam olyan még nem volt soha, hogy én győznék.

Ha bunko velem vki, felesleges kinyitni a szám is, levernek a bolondok a saját pályájukon.

Éjszakás műszak után keveset aludtam, akkor elég idegbeteg vagyok. Felmentem a postára. A kocsiban hagytam a pénztárcám. odaadom a csekkeket, a készpénzt, és mondja a nő, hogy személyit kér, diktálnám a számokat, mert tudom fejből, erre ő: neki a a személyi kell. Mondom, hozom, úgy bevágtam a posta ajtaját, hogy azt hittem, kiszakad tokostól. Amikor visszamentem, elég nagy csend volt. Másnap mentem megint, akkor a másik nő nem kérte.

Hozzáteszem, falusi posta, oda járok 30 éve.

Én bunkó módon szóltam beszólogatni vicces formátumban. Ha valaki ismer, akkor nem sértődik meg…

Illetve ha valaki nagyon idegesít, és nem veszi észre magát, akkor szoktam még bunkó lenni valakivel, persze próbálok nem megalázó lenni (bár már fordult elő ilyen, és akkor bocsánatot kértem)… nehezemre esik valaki mellett csak csöndben elmenni, illetve a képébe mondani, hogy idegesít.

#7:

Mondjuk erre nem kéne büszkének lenni, hogy egy 10 éves ajtócsapkodós gyerek szintjén rekedtél meg.