Érdemes végigjárni az El-Caminot nem vallásosoknak is?

Pár éve nagyon rákaptam a túrázásra, annyira, hogy miután Covid-lezárások után újra lehetett utazni, elmentem európai országokba csak azért, hogy végigmenjek egy olyan útvonalon, amit kinéztem.

Általában egyedül megyek, néha hallgatok podcasteket közben, de általában csak gondolkozom, és olyan szcenáriókat játszok le a fejemben, amik jó eséllyel soha nem fognak megtörténni.

Az országos Kék-túrát befejeztem, a Pilist már úgy ismerem mint a szülővárosom utcáit, és van annyi megtakarításom, hogy beleférne az utazás illetve a fizetetlen távollét is, és a munkahelyem el is engedne ősszel. Viszont az a pár ember, aki volt, és ismerem, ők mind hívők, és arról beszéltek, mennyi mindenre rájöttek, mennyivel közelebb érzik most magukat az istenhez, és mikor beszéltem erről a főnökömmel, neki is az volt az első kérdése, hogy vallási, vagy spirituális céllal mennék? Én meg csak szeretek gyalogolni.

Persze, ha esetleg megtérek, vagy megvilágosodok, vagy nem tudom, az csak egy bónusz, de kicsi esélyt látok erre. Így viszont a tapasztalatokat, meg a feltételezéseket hallva kezdem azt hinni, hogy "csak úgy" végigmenni rajta csak a teljesítés öröméért, az nem helyes, hogy semmi keresnivalóm nincs ott, ha nem az istent, vagy az élet értelmét keresni megyek oda, hanem konkrétan csak sétálni.