Miért van az, ha egy nő azt kéri segítsek neki valamiben, az mindig azt jelenti, hogy HELYETTE csináljam meg?

"az is büdös már nekik, amit évszázadokon át csináltak"

Hát ha ők csinálták évszázadok óta, akkor most ti, férfiak is csinálhatjátok végre és nem csak várni kell arra, hogy elétek tegyék a zabálnivalót, aztán el is mosogassanak, amíg ti a farkatokat vakarjátok valamilyen kib.szottul fontos focimeccs előtt. Hajrá.

Vagy lehet visszaköltözni anyucihoz.

11-es, oké, akkor ti emeljétek meg azt a zsákot, amit ezer éve sem tudtatok és most sem tudtok, mert egyszerűen a testetek nem arra van teremtve.

Megint a kettős mérce: a férfi vállaljon részt abból, ami hagyományosan női munkának számít, de a hagyományos férfi munkákból ti nem veszitek ki a részeteket - mivel nagy részére fizikailag sem vagytok képesek. Ez utóbbival nekem nincs is semmi gondom, mert én - veletek ellentétben - elfogadom, hogy a nő és a férfi nem ugyanolyan testalkatú, tehát nem ugyanarra képes.

14-re:

Érdekes helyzetek.

A munkahelyi ládás helyzetnél tökéletesen ugyanazt tettem/mondtam volna, mint te.

A mosóporos helyzetnél is, de már azon röhögnék, hogy ő magának vásárol, de megkérné, hogy egy munkatársa cipelje helyette. Ha egyedülálló, akkor különben is, minek vesz 10 kg-os kiszerelésben mosóport? Ha meg van pasija, akkor cipeltesse vele. Ha egyedülálló lennék, akkor lehet, hogy céloztam volna rá, hogy ha hazacipelem neki, akkor fizetséget is kérek érte - persze természetben. ;-) De ha nem esetem a csaj, akkor nyilván ennyit se mondtam volna.

Talán a parkos esetnél merült volna fel bennem egyedül, hogy hazakísérem. Nyilván mire elköszöntök egymástól, már nincs olyan meleg, jólesik a parkon át hazasétálni. Ill. valószínűleg az ő lakásától nem túl távol sétálgattunk volna (tehát nem megyünk el az én lakásom közelébe), akkor meg nem nagy kitérő. Én ezt egy lovagias gesztusnak tekintettem volna a kellemes beszélgetésért cserébe.

A #14-es kérdezői kommentre is mindjárt reagálok, de először magára, a kérdésre:

elég nagy általánosítás volt, mert (részben magamból kiindulva) nem minden nő ilyen.

A kérdést alátámasztót is tudnék példának hozni, ahogy annak az ellentettjét is.

Volt olyan gimis osztálytársam, aki rendszeresen visszaélt azzal, hogy nő (lány) a fiúkkal szemben. Próbálta velük cipeltetni a cuccait, amik amúgy nem is voltak nehezek, neki sem volt semmi baja, a lustaságon kívül. Ahogy olyan lány is volt, akit egyszer megkért az egyik tanár, amikor páran már vittük a csomagolt könyveket, hogy segítsen ő is azokat a termünkbe pakolni. Ott volt mellettünk pár fiú, mire a csaj annyit mondott, "nem, majd a fiúk megoldják".

Én meg olyan vagyok, aki nem szeret segítséget kérni. Részben gondolom egoból is, de közben meg szeretem magam megoldani a dolgokat. Ha mégis megkérek valakit, hogy segítsen, az akkor történik, ha már nagyon nem megy egyedül, és felismertem, hogy ahhoz tényleg kevés vagyok.

A példákra:

szerintem az a nő azért viselkedett így, mert látta, és tapasztalata, hogy te hajlandó vagy neki segíteni, és meg is teszed ezt. Ő pedig kicsit (nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, de) rájátszott a dologra, és bepróbálkozott újból. Lehet, hogy tényleg nem annyira terhelhető, mint "kellene", de akkor ezt meg fel kellene tudnia ismerni, és nem vállalni olyan dolgokat, amiket nem tud megoldani segítség nélkül.

Komfortosabb neki, ha ezeket a nehéz dolgokat más végzi el helyette, és mivel többször volt rá példa, hogy ez bejött neki, újra és újra bepróbálkozik. Arcokat meg azért vágott, mert abban reménykedett, hogy nem kell egyedül ilyen dolgokkal foglalkoznia, csak nem jött be a számítása.

Tényleg nem bántásból; nem minden nő ilyen. Jött egy ilyen, helyenként helyzetével visszaélő nő, ne hagyd, hogy ez az egész nemre rányomja a szemedben a bélyeget.

16.

Szánalmas királynő attitűd.

Ráadásul gimisként, mit játssza az eszét?

Otthon gondolom kishercegnőnek nevelték, meg a fonnyadó anyuci is hasonló beképzelt, csicskáztató.

Esetleg nagyon szép és azt gondolja ez elég, hogy alázatosan szolgálják a csúnyábbak.

Akkor vagy menő nő, amikor senkit sem kell megkérned és akár idegenek is ugranak segíteni,valamint udvariasak veled.

#17:

teljesen egyetértek. Engem nagyon taszít, amikor/ha valaki így viselkedik, és helyettük is szégyenkezem bizonyos esetekben.

Telitalálat. Egyikük szépnek gondolta magát (az arca női szemmel is az volt), a másik lányt pedig tényleg nagyon, de nagyon elkényeztették, és bele is nevelték, hogy ne nagyon erőltesse meg magát. (#16 voltam)