Aki kamaszkorában megfélemlítette az osztálytársait (bullying), az később megbánta?

#11

😂😂😂

Én fizikailag nem, de szóban bántalmaztam a kiszolgáltatott osztálytársaimat. Úgy gondoltam ezzel tartozok majd a "menők" közé. Szert is tettem néhány haverra így, de ezek felszínes viszonyok voltak.

11 - 12. - es koromra megértem annyira, hogy másképp lássam a dolgokat és abbahagytam a bántalmazást. Jobb társaságot is találtam magamnak.

Ma már bánom, amit tettem. Összességében pacifista ember lett belőlem. Kerülöm a konfliktusokat.

Aki hiszi hiszi, aki nem nem.

#13

Van benned emberség legalább :)

Egy ismerösöm nem mesélt róla (de nem is kérdeztem), de ő borzasztóan rossz gyerek volt mind általánosban és gimnáziumban is.

Rossz gyerekkora volt ezért egy értelemben érthető (nem azt mondom, hogy elfogadható).

Valójában akkor se szerette amit csinál, de automatikus védekezés volt. Folyamatosan kellett neki a figyelem, szüksége volt rá, mert nem kapott eleget. Nála gyakran a szeretet azt a verést jelentette egy értelemben, mert ő is ezt kapta, ezt tapasztalta.

Később, idősebb korában jött rá, hogy mennyire is utállta valójában magát és amit csinált. Soha nem akart senkit sem bántani s később visszament az iskolába egyesével bocsánatot kérni a volt tanáraitól is.

#15

Az ilyen embereknek jár a tisztelet, van gerince