Aki kamaszkorában megfélemlítette az osztálytársait (bullying), az később megbánta?

#3

Idióta barmok

Én az vagyok, akire rászálltak. Azt sejtem, hogy lányként/nőként még nehezebb. Én fiúként, már férfiként úgy intéztem el a dolgot, hogy szóltam egy balhés srácnak, aki hozta a bandáját, és "meg lett beszélve" a dolog.

Leszálltak rólam. (Ezt most összefoglaltam röviden, de ezt hetekig tartó rettegés előzte meg, volt, hogy az osztályterem földszinti ablakán hagytam el az épületet - nem vicc és nem filmrészlet, ez volt a valóság.)

Lányoknál/nőknél úgy gondolom, nem lehet ezt így elintézni. Nehezebb.

Tapasztalatom szerint a tanárok nem akarják észrevenni a vegzálást. :( Oda sem néznek.

Szerintem nem bánják meg a bántalmazók a tetteiket, még ha azt is mondják, az csak rizsa, és be sem látják, hogy felnőttként is ugyanolyanok, csak esetleg alattomosabbak. Nem biztos, hogy fizikailag bántanak másokat pl. egy munkahelyen, hanem összefognak a hangadókkal, és igyekeznek kicsinálni másokat. Miközben pl. a Facebookon a bullying ellen posztolnak, osztanak meg bejegyzéseket stb.

Az 5-ös vagyok.

Nagyon fontos kérdés, visszatérek majd, hátha ír majd egy bántalmazó is.

Még annyit szeretnék elmesélni, hogy sok-sok évvel később megkerestem a Facebookon a rám szállók góréját (nevezzük így), hogy találkozzunk az adott városon belül négyszemközt.

Természetesen előadta, hogy nem tudja, hogy ki vagyok, nem emlékszik arra, amiről beszélek, és hozzátette, hogy négyszemközt nem akar velem találkozni, hív pár embert. :D

Szóval: ez nem reprezentatív felmérés, egyetlen példa, de ez azt mutatja, hogy nem tudja vagy nem akarja beismerni, hogy ő milyen ember (jelenleg is), és szemtől szembe, egyedül gyáva, pedig ennyi év után már tényleg csak beszélgetni akartam volna, de hát nincs azon a szinten, hogy erre képes legyen.

Túl hosszan tudnék erről a témáról beszélni, de végül is nem én vagyok a kedves Kérdező által megszólított, befejezem. :)

Nagyon várom egy bántalmazó írását.