Ebben a generációban miért ilyenek az emberek?

Az államszocialista Kádár-rendszer öröksége ez a jelenség. Abban az időben aki akart az szert tudott tenni jövedelemre, viszont áruhiány volt, ezért sokszor csak a többi emberrel "megküzdve" lehetett hozzájutni a kívánt javakhoz. Ha valaki autót akart vásárolni, évekig kellett várnia a kiválasztott járműre, és ha nem kente meg a megfelelő embert a Merkúrnál, még az sem volt biztos, hogy a végén azt a típust kapja amit megrendelt.

A gyereknek úgy lehetett banánt venni, hogy a szülő ismerte a boltost, aki félretett egy fürtöt nekik. A Balatonhoz nyári táborba az jutott el, akinek a szülei intézkedtek a tanár néninél.

Lakáshoz, telefonhoz jutni ugyanígy lehetett: könyökléssel, pénzes borítékok ide-oda csúsztatásával volt megoldható. Ha valaki építkezett, a tüzépessel kellett ügyeskedni, különben nem biztos, hogy jutott neki tégla, cserép, cement.

És persze az egészségügyben is az került a várólista elejére, aki "élelmes" volt.

Ilyen környezetben nem csoda, hogy az átlagember a többieket ellenségnek látta, akikkel mindig meg kell harcolnia a szűkös erőforrásokért. Aki sikeres volt, törvényszerűen irígység tárgyává vált.

Annak a kornak a szülöttei átörökítették a viselkedésüket a következő nemzedékre, azok meg az utánuk jövőkre, úgyhogy még évtizedekig biztosan velünk lesz ez a mentalitás.

Sajnos nem csupán egy generációban, hanem az összesben jelen van ez a jelenség. Ettől még persze nem lesz jobb a helyzet, azonban tényleg elterjedt dologról van szó. Csupán mindegyik korosztályban más és más a konkrét eset, amin keresztül ez megmutatkozik.

Legyen szó gyerekek közötti versengésről, rivalizálásról, vagy dolgozó felnőttekről, akik egy adott, magasabb pozíció reményében igyekeznek mindent megtenni, hogy az tényleg az övék legyen.