Milyen egy minimalista ember?

1

Mondjuk a "nem vesz felesleges dolgokat" elég széles skálát takar be. Mert ami nekem felesleges, neked nem az, ami pedig neked felesleges, nekem szükségszerű.

A minimalizmus sokkal inkább azt jelenti szerintem, hogy a mindennapi életben csak és kizárólag a legszükségesebb dolgokat adod meg magadnak.

Nem iszol kólát, alkoholt, gyümölcslevet stb., mert bőven elég a víz is az élethez.

Nem veszel notebookot, tabletet, PC-t, mert mindent meg tudsz oldani a telefonodon.

A végtelenségig lehetne folytatni a sort.

Egyébként az tény, hogy a mai társadalom ezt minimalista életmódnak hívja, közben meg 100 évvel (de még 50 évvel ezelőtt is) konkrétan így éltek az emberek. Pont azért, mert nem volt semmi.

Ha ezt kontextusba helyezed és mondjuk megnézed a fizetéseket, kb. mindenki jól keres, az is aki nettó 300.000-et keres. Nyilván nem marad neki, mert elmegy erre-arra. De az is tény, hogy 50 éve nem vettek 150-300 ezres telefont, meg Tv-t, meg laptopot, meg tabletet, meg autót, Led hangulatvilágítást a szobába, 200 ezres ergonomikus ágyat, stb.

A tárgyaink 90+ százaléka valójában teljesen felesleges az élethez. Igazából még az internet is. Nyilván erre írja mindenki, hogy internet nélkül meg vagy lőve meg milyen hasznos. De hasznos notebook is, a Wella párna is, a TV is, a Playstation is, stb. Ezek mind-mind kényelmi dolgok.

#2:

"Mondjuk a "nem vesz felesleges dolgokat" elég széles skálát takar be. Mert ami nekem felesleges, neked nem az, ami pedig neked felesleges, nekem szükségszerű."

Ez mindenkinél teljesen más és eltérő, szal ebbe most totál felesleges volt belekötnöd. 😒

A minimalizmus maga egy művészeti irányból indult ki, miszerint a minimalizmus több 20. századi művészeti irányzat (zenei, építészeti, formatervezési, egyéb) összefoglaló neve. Mindegyik művészeti ágban közös jellemzője, hogy az alkotók a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal igyekeznek műalkotásaikat létrehozni. A formák és a színek letisztultak, egyszerűek, amiből a stílusirányzat neve is ered.

Ezt a szellemiséget életformába átvíve a minimalista életvitel alapvetően tartókodik a felesleges halmozástól, sallangoktól, ígyekszik mindenből csak a legszükségesebbet beiktatni az illető életvitelébe.

Ám amilyen egyszerűnek tűnik, pont ez adja a dolog bonyolultságát, mert mivel ahány ember, annyiféle személyiség és ahányféle személyiség, annyi preferencia, fontossági sorrend, így a minimalizmus is egy nagyon nagyon széles spektrum mentén mozog. Van, aki minimalizmusként éli meg, hogy üres lakása van, kapszulagardróbbal és kevés bútorral, de van, aki szerint ehhez már kötelező elemként társul a vegyszermentes, újrahasznosító öko-tudatos háztartásvezetés és életvitel. Szóval sok dolgot be lehet vinni a minimalizmus gyűjtőnév alá, de szerintem nincs két egyforma minimalizmus.

Én személy szerint inkább csak minimalizmus szimpatizőns vagyok, de eléggé öntörvényűen és mindenfajta megfelelési késztetés nélkül minimalistáskodom. Azaz, amiben primér és instant örömömet lelem, azt nem iktatom ki. De olyasmit, ami számomra nem ad hozzá az életminőséghez, azt örömmel kihagyom az életemből. Tehát nálam ez egy ilyen hedonizmus és minimalizmus hibrid, ahogy sok ismerősöm is igen sajátosan értelmezi. De pont ez a szép benne, hogy a minimalizmus nem feladat, nem megfelelés, nem kell senkihez igazodni benne, inkább egy letisztultság iránti igény és annak megtestesülése.

Az értelmesen alkalmazott minimalizmus arról szól, hogy nincs több dolgod annál, mint amire neked valóban szükséged van. A saját értékrended mércéje mindig te magad légy, ne mások elvárásai.

Ritkán vezet jóra, ha mások igényei, másoknak megfelelés, vélt vagy valós "felsőbb elvárások" miatt csinálsz valamit és ezért háttérbe szorítod, vagy teljesen feláldozod, hogy mi jó neked.

"ami nekem felesleges, neked nem az, ami pedig neked felesleges, nekem szükségszerű."

Éppen ezért mindenki saját magából induljon ki!

Mindenkinek magának kell ismernie a saját szükségleteit, igényeit, fontossági sorrendjeit, szempontjait. Annak kell eldöntenie, hogy mi a felesleges/szükséges/nélkülözhető/nélkülözhetetlen számodra, hogy te mit tartasz annak a saját életedben, pillanatnyi élethelyzetedben (mert az élethelyzetek is változnak). Önmagadnak szervezed az életed, önmagadnak okozol örömet, bosszúságot, problémát, vagy bármit.

Mások véleményéből, tapasztalataiból, tanácsaiból legfeljebb inspirálódni érdemes. Ki hogyan old meg dolgokat. Aztán mérlegeld, hogy az számodra tényleg megfelel-e, vagy valami más megoldás jobban megfelelne?

Amit a legnehezebb megítélni, hogy valamire tényleg szükséged van-e, vagy csak azt hiszed? Amikor a minimalizmus előtt felhalmoztál egy rakás kacatot, akkor még azt hitted, hogy szükséged lesz rájuk, élni se tudsz nélkülük. Aztán az idő megmutatta, hogy hozzájuk se nyúltál, annyira nem volt rájuk valójában szükséged.

Nyilván ez csak azokra igaz, amikre igaz. Amire nem igaz, azokra meg nem érvényes.

Ha neked attól boldog az életed, hogy egy múzeumban élsz, ahol emléktárgyak tömkelege vesz körül, akkor legyen így. Nem kötelező minimalistának lenni. Sőt még ha nagyon szeretnéd, akkor sem biztos, hogy neked való. Ugyanúgy, ahogy tévedhetsz abban, hogy szükséged van-e valamire, abban épp úgy tévedhetsz, hogy nincs szükséged valamire.

Szokás mondani, hogy ha valamire szükséged van egyszer, kérd kölcsön, vagy béreld ki. Ha szükséged van rá még 3-5 alkalommal, akkor gondolkozz el rajta, hogy kelleni fog-e még és talán érdemes megvenned. Ha több mint egy éve nem használtad, akkor esélyes, hogy továbbra sem fog hiányozni, add el - legfeljebb majd kibéreled, megveszed újra, ha mégis kellene, de addig sem kell tárolnod és pakolásznod, meg javíttatni, ha az évek során tönkremegy kihasználatlanul.

Nem kell minden tárgyat állandóan magad körül tartani. Pakold el őket egy szekrénybe, tárolóba, raktárba, ez segíthet kideríteni, hogy hiányozni fog-e valamikor, de ott marad elérhető helyen, ha szükséges.

Az emlékeket sem feltétlenül szükséges mindig tárgyak formájában őrizgetni és azért nagyobb lakást fenntartani, hogy legyen hol tárolni őket. Sok mindenről elég csak fényképeket megtartani, hogy felidézzék az emlékeidet. Nem kell mindentől megszabadulni, csak attól, amire nincs szükséged.

Nem nekem vagy másnak kell megfelelned, a saját szempontjaid és igényeid számítanak. A kérdés mindig az, hogy neked szükséged van-e rá, neked érdemes-e tartogatni a dolgokat, vagy sem.

A minimalista nem összetévesztendő az igénytelennel.

A minimalista egy öntudatosan önként választott létforma, amit komfortosnak találnak, az igénytelenség meg csak sodródásról szól. Igénytelen simán lehet egy gyűjtögető is, akinél plafonig érnek a lomok. Egy minimalistánál ilyesmi nem fordulhat elő.

Egy minimalista simán lehet igényes, simán lehet, hogy minőségre törekszik a mennyiség helyett, és itt nem 18Plus-os iPhonera gondolok, hanem pl. időtöltésre.