Mi a véleményetek egy olyan emberről aki dolgozik, de amúgy teljesen minimalista életet él, nincs barátnője, se pedig barátai?

Ha ez neki megfelel, csak nyugodtan, senkinek nem árt vele. Egy rossz szavam nem lehet rá, hiszen mindenki másképp érzi jól magát.

Az biztos, hogy én beleőrülnék egy ilyen életbe, de ez meg én vagyok.

Magamból indulok ki.

1%: Az illető valamiféle a világi örömökről fokozatosan/ugrásszerűen lemondó vallási irányzatot/filozófiát követ. Sok vallás szerint a spirituális felemelkedéshez előbb utóbb ez szükséges.

99%: Valamilyen sérülése van. 1. Fizikai: Férfinál a kicsinek ítélt - vagy akár valósan is az (mikro-) - pénisz totálisan megakadályozhatja a nőkhöz közeledést. 2. Lelki: Valamiféle okok (mérgező szülő, testvérviszály, árvaság, fizikai vagy szexuális abúzus) miatt az önértékelése nulla (mint nálam is), azt gondolja, hogy nem érdemli meg a társaságot vagy ő nem tudna annyit adni a másiknak, hogy az vele legyen, kapcsolatban maradjon vele. vagy csak fél, hogy vége lehet a kapcsolatnak, és ugye a dolgok elvesztésének fájdalmát úgy lehet megelőzni, hogy el sem kezdődnek, bele sem merülünk.

Nekem az hozott 5 éve nagy, de még máig sem teljes változást, hogy a pangást és bizonyos agóniát látva anyám a kezembe (gyk. az íméleim közé) nyomta egy pszichoterapeuta nevét és telefonszámát azzal a felkiáltással, hogy ha felhívom, nem hívom, az nem az ő dolga, ő nem kérdezi. Ehhez esetleg annyit odaírhatsz, hogy ha akar, veled is beszélhet, de te nem kérdezed, hogy akar-e.

Ennyit mindenképpen érdemes meglépni, mert lehet, hogy csak ennyi hiányzik, egy kis lökés a kimozduláshoz. Persze ebből is lehetséges sértődés. Ha nem hivatkozik hihető indokra, hanem megsértődik/támad, abból tudhatod, hogy ő még nem érett a változásra. Ilyenkor nem szabad "beljebb lépni" vagy a segítőkészséget hangoztatni, hanem várni kell kér-e segítséget, és reménykedni a mielőbbi ébredésében.

Ha többet teszel, garantáltan el leszel hajtva a p.i.cs.ába, hogy "Hogyan képzeled!?".

Most miért lenne az én dolgom, meg hibám, hogy a tőlem 50 méterrel odébb lakó srác ilyen, és azt várja tőlem, vadidegentől, hogy mentsem meg, mert ő képtelen a saját életét annyira uralni, hogy legalább a szomszédokkal jóba legyen? Engem nem érdekel hogy ő hogy él, ő se érdeklődik hogy én hogy élek.

Tipikus mentalitásod: "hogy mindenki más a hibás azért, mert az én életem egy darab xar!" Most már kezdem érteni, sok ilyen embert,miért utálnak és nézik le a válaszadók.

Ez én vagyok! :)

(Jó,én olvasni nem szeretek és életemben nem videojátékoztam.)

Szóval,mi a véleményem,kb. saját magamról?Semmi.Nem szeretek magammal foglalkozni,úgyhogy nem érdekel a dolog.