Mitől változhat valaki extrovertáltból, introvertáltá vagy fordítva, mi okozhatja, melyik a gyakoribb?

Én korai fejlettség, kiközösítés, utóbbiból adódó depresszió miatt voltam tinikoromig introvertált. Utólagos állítások szerintem spektrumzavarom is lehetett, halovány jele van még. Majd jobb társaságba kerültem, elkezdtem barátkozni az interneten, találtam érdeklődési kört, fordult velem a világ, nagyon nyitott lettem, sok témához értek, segítő szakmát tanultam, s a többi. Huszonévesen rettenetesen pörögtem. Amit addig nem éltem ki, azt akkor megéltem. Ebből semmi rosszra nem kell gondolni. Azt nem tudom, hogy átfordultam-e akkor konkrétan intróba... Azóta most ambivertált vagyok, tehát kettő között váltakozok. Ugyanannyira szeretem a társasági programot, amennyire egyedül szeretek lenni. Sok különböző dolgot is szeretek. De talán megyek kissé visszafelé, mert sok dolgot jobban szeretek egyedül és kevés barátot hagytam meg. Párom pedig inkább intróba hajlik és keveset mászkál.

35/F

Hasonlóan helyzetben vagyok, mint a 12-es. Mindig is kettősség volt bennem. Hangulatember vagyok. Hol magányra vágyom, hol kedvelem a baráti társaságot. De alapvetően nem vagyok nagy társasági lény. A környezettől is függ, mihez kell alkalmazkodnom.

Munkák terén is jobb kedvelek egyedül dolgozni. Előnyben részesítem az ilyen állásokat. 12 éve home office-ban dolgozom. Előtte melóhelyen dolgoztam alkalmazottként, de a legutóbbi állásban is önálló munkám volt, vagyis a munkaidő javarészében magamban tevékenykedtem, nem kellett beszélgetni.

Amióta itthon dolgozom, jól elvagyok magamban, amikor nincs itthon a család. Van egy kutyánk, aki egész nap mellettem sertepertél. Vele olykor nagy sétákat teszünk. Vásásrolni is szeretek, sokszor rám bízza a család. Fuvarozom nejem, a gyerekeket, amikor igény van rá, majd összekötöm a vásárlással, ügyintézéssel. Amikor kicsik voltak a csemeték, akkor naponta vittem, hoztam őket, ha kellett. Feleségem az ellentétem, ő hiperaktív és nem tud megülni a fenekén. Vállalkozóként jár ügyfeleihez egész nap, akár reggeltől estig.

Barátikörünk, rokonság megkopott, így ha programot szervezünk azt a családdal tesszük. Egy eléggé kis szociális burokban élek, élünk. Nincs igényem, igényünk nagyobbra. 15, 17 éves gyerekeink nincsenek bezárva, mehetnek, ha akarnak, de ők sem viszik túlzásba a haveri programokat. Legalábbis még nem.

Akkor van példa a személyiségem változására, ha nagyon jó baráti vagy munkahelyi társaság alakul. Így megesett, bulizó, felpörgött, akár közpinti szerepet betöltő is voltam. De idegenekkel nem menne. Ha voltam is extrovertált, akkor is csak rövid időre, az alaptermészetem nem az.

52F