Mit tegyek, ha hülyének, fogyatékosnak gondolnak?

Ha valaki konkrétan ilyet mond rád, az durva sértés. Amire vissza kell vágnod. Vagy kikérned magadnak.

Ignoráld őket.

Én alapból nem is állnék szóba, olyannal, aki ezt gondolja rólam.

Fordítsd a saját hasznodra! Rólam is ezt terjesztik a szülővárosomban, mert gyerekként anyám terrorizált, nem engedett sehova, mindig hittanra és templomba kényszerített. A suliba, ahova jártam meg prostik, bűnözők lecsúszott gyerekei jártak, akik körbeálltak, befenyegettek, szóval esélyem sem volt senkivel szocializálódni, kiközösítettek. Próbáltam túlélni,meghúzódni,semmi segítségem nem volt. Aztán elterjesztették, hogy fogyatékos vagyok, az emberek elkerültek az utcán, nem köszöntek stb. Ez később jól jött, 2 év munka után összespóroltam annyi pénzt, hogy külföldön új életet kezdtem. Könnyű volt eltűnni, hiszen senki nem keresett egy "fogyi autistát", töröltem a közösségi oldalam, senkivel nem volt kontaktom, nem volt sok "haver", akik lehúzhattak volna, vagy belerángattak volna kétes dolgokba. Itt messze nincs senki a múltamból,felépítettem szépen az életem. Ha néha meglátogatom a szüleimet otthon és összefutok egy régi arccal, aki kérdez, mindenfélét mondok, hol vagyok, hogy kezelnek a pszichiátrián, ilyenek. Akkor szánakozó fejet vágnak és békén hagynak. Nekem így jó, hogy nem tudják, hogy jól megy a sorom, gazdag, külföldi párom van, álommunkám, álomnyaralásokkal, nyugalmam, kéregetők, balhés arcok nélkül. Megtanultam, hogy senkit ne engedjek túl közel magamhoz, infókat ne mondjak magamról, szívességeken alapuló laza kapcsolatokat építsek ki. Sokszor fiatal koromban rá is játszottam ezekre a pletykákra, sok balhét azzal úsztam meg, hogy mindig volt valaki, aki megvédett, hogy "ne bántsátok a fogyit, mert kitudja, hátha elkattan és egyszer majd kinyír titeket"- ilyenek. A légynek sem ártok,de ezt nem kell tudniuk, a mai világban jó, hogy kicsit félnek az embertől.