A fogyatékos emberek egész életükben hogyan élnek erre ki tud normális rendes korrekt választ adni!?

Hát úgy tudni, hogy tüneteik vannak. Szó szerint visszatart valamiben, szociálisan, intellektuálisan, valahogy.

Az, hogy hogy élnek, az meg változó. Kinek mennyi segítség, támogatás kell.

Pont úgy mint a testi fogyatékoknSál

A nyaktól lefele teljesen béna és a gerincferdült is fogyatékosnak számít, nem mindegy.

Van, aki valóban ellátásra szorul élete végéig, sose lesz teljesen önálló, ebből kell kihoznia a lehető legtöbbet. Senki se választja a fogyatékos létet, aki emiatt bánt valakit, szimplán suttyó.

De sok fogyatékosság összeegyeztethető a teljes élettel, hiába okoz bizonyos területeken nehézségeket.

Egy barátom mozgássérült, nem képes teljesen kinyújtani a karját és a lábát, illetve nehezen koordinálja őket. Bár a megterhelőbb fizikai feladatokat nehezen bírja, de teljesen önálló, boldogul az életben.

Én autizmussal élek. Bizonyos dolgok jóval nehezebben mennek, mint az átlagnak, de attól még nem szorulok segítségre a mindennapi életben.

Lehetetlen egy általános választ adni, mert megszámlálhatatlanul sok fogyatékosság létezik.

Négyes vagyok.

Bizonyos okokból nem válaszolok privátokra, illetve mivel ez egy nyilvános fórum itt válaszolnék a kérdésedre.

"És milyen egy autista ember?"

Az autizmusnak annyi formája van, ahány autista ember. Mindenkiben másképpen mutatkozik meg. Van egyébként olyan formája, mikor az illető alkalmatlan az önálló életre.

Csak a saját részemről tudom leírni, nálam hogyan befolyásolj az életem. Eléggé magasan funkcionáló vagyok, szóval szerencsésnek mondhatom magam. Amivel a legtöbb problémám van, azok a társas kapcsolatok. Nehezen kommunikálok, használom a gesztusokat és mimikákat, nem szeretem tartani a szem kontaktust, nem bírom, ha hozzám érnek és gyakran nem sikerül úgy kifejeznem magam, ahogyan szeretném. Elég sok energiát felemészt egy társas interakció. Amivel még bajom van, azok a szenzoros dolgok. A különböző zajok, hangok gyakran fájdalmasnak érződnek, sokszor mászkálok zajszűrős fejhallgatóban. Az ételekből is nagyon kevésnek tudom tolerálni az ízét, gyakran hetekig ugyanazt eszem.

Nehezen tűröm a változást vagy ha valami nem a tervek szerint sikerül. Pl. ha el akarok menni egy boltba, de kiderül hogy az az üzlet aznap valamiért váratlanul zárva van, simán rám jön egy pánikroham. A szokásaimhoz ragaszkodok, mindig ugyanazon a széken ülök ebédnél, ugyanazt a poharat használom, ugyanoda megyek nyaralni stb.

Néha rám jön a "burnout" mikor muszáj elvonulnom magamba egy időre. Ilyenkor minden hang fáj, nem tudok válaszolni, ha kérdeznek, minden zavar, nem akarok embereket magam körül. Ilyen szerencsére elég ritkán van.

Vannak bizonyos speciális érdeklődési területeim, amiknék igyekszek minél nagyobb tudást összeszedni. Pl. van egy musical, amit nagyon szeretek, betéve tudom, hogyan változott a szereposztás, a szövegek az évek alatt és kívülről tudom a teljes forgatókönyvet. Gyerekként meg állathatározó könyveket bújva magoltam a latin neveket.

Nekem diszkalkúliám van. Ez kb olyan, mint szemüvegesnek lenni. Ha ott a kisegítő eszköz, amire támaszkodok, olyan vagyok mint bárki más, de nélkle esetlen meg elveszett.

Ha van nálam egy számológép, az kiváltja a hiányosságokat. Számológép nélkül viszont látszik, hogy 30 felett is a kezemen számolok, félre olvasom az analóg órát.

Szerencsére a legtöbb óra már digitális, és mindenhol be van építve egy számológép. Aprót számolni vizuálisan jól tudok.

Így nem zavar a dolog, jól boldogulok az életben.

De ha pl a 70es években kellene élnem, nem menne, vagy csak nehezen.