Miért vagyok ilyen?

Mert van olyan elved, ami lehet, hogy nem is tudatos, hogy akinek segítség kell, az gyenge. Ezt az elméletet kellene kicsit átdolgoznod és akkor örömmel tudnál elfogadni másoktól segítséget.

Gondolj arra, hogy a legjobb főorvos is úgy dolgozik, hogy van mellette segítő személyzet a műtőben. Vannak asszisztensek.

Te is segíts másoknak, és azzal is javul majd a nézeted.

Gyerekkorra is visszavezethető, túl sok negatív dolog ért, mert mindent kivettek a kezedből.

Vagy a segitséget amit kaptál is úgy kaptad, hogy beszóltak érte.

Nem mindenki tud normálisan segíteni. Múltkor nehezen haladtam ahogy cipeltem és egy nő rohant segíteni. Gondoltam milyen kedves. Aztán amíg eljutottunk a villamosig csak szidalmazott engem, beszólogatott. Szóval amikor valaki már úgy jön oda, hogy várj segítek mert rossz nézni, elzavarom.

A kéretlen segítségnyújtásnak van egy olyan belecsomagolt üzenete, hogy segítségre szorulsz, nem tudod egyedül megoldani. Ja, és ezt én mondom rád kívülről, meg azt is eldöntöm, hogy az én segítségem számodra a megfelelő. Amikor én segítek másoknak, attól nagynak és erősnek érzem magam, amikor kénytelen vagyok segítséget kérni, kellemetlenül érzem magam.

Ez nem azt jelenti, hogy a segítségnyújtás rossz, nagyon is jó dolog. Egyszerűen csak tudni kell felajánlani, és elfogadni is.

Néha a "segítőkész" emberek klurva idegesítőek tudnak lenni. Én is sokszor igyekszem mások bevonása nélkül megoldani a dolgaimat. Amit még pláne utálok, amikor valaki elkezd annyira sajnálni és jajveszékelni vagy atyaúristenezni, hogy hülyét kapok tőle.

Én ezen okok miatt nem osztom meg a gondjaimat senkivel.

Talán mert kiskorodban is már így kellett cselekedned: egyedül oldottál meg dolgokat, sokat voltál egyedül, stb.

A düh, a másikkal való durvaságot mellőzni kellene.