Szoktál hazudni magadról a kollégáidnak, ismerőseidnek?

Igen.

Általában azt szoktam hazudni, hogy jól vagyok, meg rendben minden, ha kérdezik. De az igazság az, hogy nem vagyok jól és lelkileg magam alatt vagyok, tele vagyok negatív gondolatokkal és sokszor van sírhatnékom. Úgy érzem nagyon sokat romlott a személyiségem és rossz ember vagyok. Erről nem szeretnék beszélni, így az ilyen dolgokban szoktam hazudni/mást mondani..

Nagyjából mint az egyes.

Nekik a vidám, mosolygós, kiegyensúlyozott énem mutatom, akinek az élete tökéletes. A család, barátok ott vannak ha kell. Mindig ki is szoktam találni sztorikat.

Közben meg depressziós vagyok, magányos vagyok, nincs családom, nem kapok szeretetet, igaz ez valószínűleg azért mert nekem is nehéz, vagy nem is tudom igazán hogyan kell adni.

Nem tudok lakást szerezni miatt kilátástalan a jövőm.

Csupán egy hajszál választ el az öngyilkosságtól.

Persze tartom magam, mert muszáj, talán a holnap jobb lesz. Mindig ez tart vissza csak.

Naná. De inkább csak olyankor, ha valaki olyasmit kérdez amire nem akarok őszintén felelni és nem akarom megsérteni sem.

-Kölcsön tudnád adni a fűkaszádat egy órára?

-Adnám, de úgy néz ki karburátor-hibája van, most akarom megnézetni valakivel aztán lehet, hogy venni kell bele újat, nem tudom, mikor lesz belőle valami (semmi baja, csak nem akarom odaadni).