Régen az első és második világháború idején amikor sorozott hadseregek voltak, hogy érték el, hogy képes legyen egy átlag ember embert ölni?

Akkor - ezek szerint - Te nem voltál katona. Ha lettél volna, akkor nem tettél volna fel ilyen kérdést.

Ha valakinek mellé célzol, akkor ő nem melléd céloz.

"Pl itt is kérdezte valaki. Akkor nem ez volt az igazság?"

Most komolyan linkeljek párat az ezós részről, hogy miflée baromságokat hisznek el mások? Na ne...

Nagyapam Don-kanyar tulelo volt. Garantalt halalba agyutolteleknek kuldtek oket ocska felszerelessel. Mondta, hogy azt se tudtak, ki volt veluk, ki volt a masik oldalon, mikor csata volt. Leginkabb maguktol hullottak, mint a legyek. Az alultaplalt, neha kicsit tifuszt is atelt katonak alva is meneteltek, es aki megallt, az megfagyott.

Az ellenseggel pedig ugyanugy bajtarsak voltak, megmutattak egymasnak a gyerekuk, szerelmuk fotojat, es szikkadt kenyeret csereltek cigarettara.

Olvass kicsit utána a Stanfordi börtönkísérletnek.

Az emberek akkor is mérhetetlenül kegyetlenek tudnak lenni csak simán maguktól is, ha azt az utasítást kapják, hogy nem alkalmazhatnak fizikai erőszakot. Hát ha direkt az az elvárás, hogy öljenek meg valakit?

Az erőszak,kegyetlenkedés,gyilkossági vágy része az emberi természetnek,alapvető tulajdonságaink.

Csak megpróbálják törvényekkel kordában tartani.

Mondván,modern,felvilágosult világunkhoz ezen képességek nem illenek.

Aztán kiderül,hogy de...nagyon is szükség van az alapvető tulajdonságainkra.

Háborúban nem igazán kell egy embert noszogatni,elég neki fegyvert adni,és használni fogja...