Itt gyakorin mi ez a jelenség hogy 3 mondatból diagnosztizáljuk a másik teljes életét és személyiségét?

Nagyon sok felhasználó van, akik csak poénkodni, kötekedni járnak ide, vagy csak egyszerűen unatkoznak.

Velem is előfordult, hogy kiírtam egy kérdést, és jöttek szépszámmal az egyre irritálóbb válaszok, hogy én nekem annyi agyam sincsen, mint egy marék lepkének. Az utóbbi 10 évben nagyon sokat romlott az oldal minősége.

A legnagyobb probléma, hogy az adminok nem is foglalkoznak ezekkel a felhasználókkal. Új szabályzati rendszert kellene hozni, az oldalon.

A pszichológia manapság nagyon trendike popkultúra téma lett, ezért boldog-boldogtalan az emberi lélek/élet szakértőjének érzi magát.

Az előítéletek és beskatulyázások egy új formája az egész.

Eleve ez az oldal "vak vezet világtalant" alapon működik.

Egyik kategóriában sem szakirányú, szaktudású segítséget kapsz, hanem van egy szűk élettelen réteg akik kérdeznek/válaszolnak nagyjából az összes kategóriában.

Nem egyszer futottam bele olyanba, hogy egyik helyen még kérdezett az illető egy témában, miközben a másikban ugyanarról osztotta az észt...

Tudtam, hogy meg fognak sértődni, erre mondják, hogy fáj az igazság :)

De még mindig ott tartunk, hogy az oldal aktív felhasználóinak a nagy része defektes, nem túl egészséges világszemléletű ember. Ezektől tanácsot kérni körülbelül olyan, mintha diliházban a beteget kérdeznéd az orvos helyett.

Sokan trollkodni, szórakozni járnak csak fel ide, és nincs sok komolyság az írásaik mögött, ők meg elküldik az első gondolataikat, amik nem mindig relevánsak, sokszor nem is szakszerűek. Mert eleve nincs is itt sok szakember. Ha voltak is, a trollok, rosszindulatúak elintézték, hogy ne jöjjenek fel ide egyáltalán, vagy csak elvétve.

Felszínes tudásuk van, olvastak valamit róla neten még régebben, és abból, a homályosan megmaradt valamiből, akarják megmondani a tutit. Aminek aligha lehet jó végeredménye.

Nekem eszembe sem jutna valakiről pár sor alapján sziklaszilárd következtetést levonni, de igazából másmilyent sem nagyon. Vannak ötleteim, azokat azonban sosem kezelem, közvetítem tényként. Mert eleve nincs arra garancia, hogy teljesen reálisan, érzelemmentesen látja a kérdező a helyzetét, jól adja azt át, illetve arra sincs lehetőség, hogy a közben végbemenő metakommunikációra is rálássunk, ami megint csak sokat elárul mindenről.