Mi a véleményetek a kialaluló világképemről?

Még kidolgozás alatt áll, szóval nem egzakt.

Azt gondolom, hogy az univerzum a semmiből keletkezett, nincs oka az életnek sem. A célkitűzések illúziók, determinált világban élünk. Az életnek önmagának oka nincs, de céljai igen.

- Egyrészt, maga ad mindenki neki célt, ha akar, ha meg nem, akkor vegetálva éli le az életét.

- Másrészt - ez minden emberre vonatkozik - az élet célja a folyamatos fejlődés. Az embernek jobbnak kell lenni az élet minden területén. Ügyelnie kell a külsejére, arra, hogy tanult legyen. Legyen pénze, önbizalma, és jó egészsége.

A világban élő emberek önzőek. Mindegyikük az, csak vannak, akik ezt nem tudják magukról, de ha olyan helyzetbe kerülnek, akkor simán hátbatámadnak. Talan ezért mondhatta azt Nietzsche, hogy óvakodj a jó emberektől.

Az emberek simán felhasználnak a céljaikra, teszik ezt tudatosan, amikor házasodnak veled az előnyökért, vagy tudattalnul, amikor csak lelki szemetesláda vagy nekik. Éppen ezért nem bűn, ha mi is felhasználjuk őket a saját céljainkra, mert ők is ezt teszik, vagy tennék, vagy fogják tenni, ha a helyzet úgy alakul.

A párkapcsolatokat téveszmének tartom. Az emberek ott is csak használnak. Használják a tested. Használják a lelked. Aztán, amikor nem tudnak tovább használni, akkor eldobnak, és használnak mást. Ennek ellenére folyamatosan dobálóznak a szeretet szóval, amelyet folyamatosan meggyaláznak. Komolyabb emberi kapcsolatok a múltban gyökereznek. Ha pl. valakivel együtt nőttél fel, akkor van már olyan érzelmi kötelék, hogy talán nem támad hátba, de újonnan megismert emberektől óvakodni kell.

A világot a szex és a pénz irányítja. Az emberek pedig érzelmek által irányíthatók.