Normális dolog ez? Én gondolkozom rosszul? A többség így tenne, mint nagyim?

Nagyim az egész életét úgy élte le, hogy nem érdekelték a saját igényei, csak az:

"Jaj, mit fognak mondani?"

Megértem, hogy vágyik a megbecsülésre, de az a felhajtás, amit a temetőben, sírokkal művel kikészít.

Ha valakit temetnek, ha ünnep jön,akkor az ő halottainak a sírjának fel kell lenni virágozva, nem elég a vázába, a sír lábához kell stb.

Egyetlen egy fűszál sem lehet. A szomszéd sír körül sem, ami másé!

Most egy másik településen fognak temetni, neki oda kell utaztatnia magát, hogy a sír, ami szüleié pikk-pakk legyen.

Cseszeget, hogy miért oda temettük apámat, majd ezáltal anyámat, ahova. Mert a szomszéd sírját nem kezelik a hozzátartozók. Mert fa van felette, ráhull a levél. Ezek megtörténtek hasztalan b@sztatni ezzel.

Apám kérése volt, hogy ott nyugodjon,mert a másik oldalról a nagyapja nyugszik ott.

Anyám forogna a sírjában ha tudná, hogy 400.000 volt a gránit sírkő. (sokallja) Nem törődök anyámmal. - Ilyen finomságokat vág a fejemhez.

Nos, én legyomírtózom a szeretteim sírja körül.

Művirágot teszek a vázába.

Csak neves alkalmakkor gyújtok gyertyát, vagy viszek friss virágot.

Nekem fáj oda menni! Elvárná, hogy 2 naponta menjek!

Akinek távol élnek a rokonai, és fű van a sír körül, azokat szidja. Nem gaz, csak zöldell.

De legjobban az idegesít fel, ha bárkit temetnek abban a temetőben a sírnak pompáznia kell.

Amikor szentelték a sírt, annyira tele tette virággal, vázákkal, hogy a pap nem tudta a nevet leolvasni a fejrészről.

Másnak is ilyen fontos a sírok gondozása?

Én vagyok, az aki "lusta"?

Azt gondolom, hogy az ember életében kell törődni vele.

Nem halála után...

Nem hanyagolom el a sírokat. De nem a temető az életem.

Ráadás! A szüleim háza a településen van. Rendszeresen gyomírtózok, vágom a füvet. A kerítés mellett maradt pár szál fű. Nem akartam belemenni fűkaszával a drótba. Felhívott, hogy "ZÖLDELL!"