Hogyan lehetek nyitott, felszabadult, laza, érdekes ember?

Én most lettem nagyon, nem is tudom mi lett. Az egyik kollégám nagyon ostoba és bunkó dolgot művelt és szerintem felnyílt a szemem. Érdekes mód én kerestem az emberek társaságát és kipróbáltam, ha nem kommunikálok senkivel, akkor azok egyszer csak rám írnak-e. Rájöttem, hogy nem ír rám senki úgy 3-4 hónapja és le is kapcsoltam a Facebook-ot, ráadásul most volt egy nagyon undorító kolléga, akit fel is jelentek rágalmazásért (több, mint fél éve olyanokat terjesztett, ami nem igaz és egészen a mai napig degradált, az utolsó műszakban úgy leosztottam a fejét, hogy még én magam is meglepődtem mennyire bunkó tudok lenni). A lényeg az, ha úgy érzed introvertált vagy, akkor valaki megnyitotta az elméd és elkezdtél nem megbízni másokba. A főnököm meg azt mondta, amikor az igazamat kezdtem mondani, úgy egy hete, hogy hazudozik rólam az egyik jóakaró kollégám "másik világban élek és nem engedek senkit közeledni". Erre egyszerűen szavakat se találtam. Én voltam az egyik húzó, aki nyitottam folyamatosan mások felé, erre kapok egy ilyet, ráadásul annyira besokalltam az emberektől, hogy azt ide le se tudom írni. A fb-ról a mai naptól kezdve teljesen lemondtam, kijelöltem minden "barátnak képzelt valamit". Lehet igaza volt a főnöknek, "más világban éltem". Az ő szava és a kipofázás teljesen felnyitotta a szemem és rájöttem, hogy egy nagy nulla az emberi lét ezen formája. Társaság? Szeretet? Együtt lét? Nem létező dolgom. Szegény szüleim mondogatják is, hogy nem érdemes a mostani világban senkiben se megbízni. Igazuk van.

Én egy kitartó, nagyon szorgalmas és kreatív nő voltam és vagyok is. Mindig feltudok mutatni valamit, de ezt megmondta az egyik lelki társam, hogy szinte a szűk kis világomon kívül senki nem osztályozza. Na ma egy nagyon szívderítő dolog történt: egy régi barátom eljött és a frissen festett kerítésemet meglátta, sírva fakadt és említette, hogy egy régi dal jutott eszébe arról a csodás festett kerítésről, mint egy nagy zongora csillog a fekete keret a fehér fogakkal. Mondtam is, hogy amikor festettem nekem is egy dal szólt végig a fejemben és azért lett olyan, amit most ott lát. Tehát tényleg lehet, hogy egy másik világot élek, de képes vagyok olyanokat alkotni, amit más nem. Ezt szeretem az én "világomban". Életre hívom például a zenét festéssel és ez nem tetszik senkinek, mert szépet mutat és, aki értékeli ezt abból erős érzelmeket képes egy egy munkám kiváltani.