Volt olyan életedben, hogy egy ok, trauma, esemény hatására nyitott személyiségből introvertàlttá váltál?

Munkahelyi zaklatás

Barátságos voltam, beszèlgettem mindenkivel általános dolgokról. Nem flörtöltem. Egy ártalmatlannak tűnő faszi ( mindig a gyerekeiről beszèlt, kèpeket mutogatott róluk, sose nyomult) egyszer "sarokba szorított" ès taperolni akart. Visszahallottam pár kibeszèlèst is, hogy olyanokat mondtak rólam hogy "bizos jól sz0pik" "hamarosan megdugom" így punci úgy punci..

Mintha valami 2 lábon járó lyuk lennèk. Nem tudom mivel èrdemeltem ezt.

A következő munkahelyemen nem voltam már annyira barátságos,nem zaklattak aktívan, de ott is visszahallottam párhasonló (de nem ennyire durva) szöveget.

A mostani helyemen abszolút nem vagyok kedves. Ott rohadjanak meg mind ahol vannak. Egy sima "szèp időnk van" beszèlgetèst is kèpesek úgy èrtelmezni hogy " szèp, dugásra való időnk van". Senkiben se tudok megbízni. Csalódtam már 70 èves nagypapiban is..

Mennyire lettem jó emberismerő? Mindenkiben a legrosszabbat látom.

Kapcsolataimmal mi lett? A párkapcsolatom ugyanúgy megvan. 1 jó barátom van, anyámmal is jó a kapcsolatom. Ezen kívül nem ápolok kapcsolatokat. Nincs is rá igènyem. Vannak háziállataim, nem szoktam magányosnak èrezni magamat.

Szegény családból törtem ki, legjobb barátom megölte magát, suliban és munkahelyen bántottak, sosem viszonozták a szerelmet (sőt, inkább megaláztak), a szüleim erkölcsileg 0 emberek, sosem volt esélyem egy normális életre 25 éves koromig (most meg már késő, hiába a pénz).

28/f incel