Hogyan tudnék jobban felelősséget vállalni?

Nem kell ezt túlspilázni.

A felelősségvállalást úgyis hozza az élet. Amikor itt az ideje és a szüksége, akkor úgyis menni fog.

A házimunka meg az efféle dolgok nem egy nagy ördöngősség, inkább sokan mítoszt csinálnak belőle, minthogy a helyén kezeljék.

Én is így voltam, huszonéves koromig anyám mosott, főzött, takarított, én a családi vállalkozásban dolgoztam apámmal és a húgommal.

Aztán anyánk meghalt, így a tesóm valamelyest a helyébe lépett, de innentől én ellátom magam. Tehát hirtelen, huszonöt évesen a saját lakrészemet elkezdtem takarítani, a mosásaimat magam végezni és ha közösen evett a megmaradt család, akkor pl elmosogattam, mivel főzni nem tudtam.

Aztán ma már teljesen egyedül élek egy önálló lakásban. Semmi extra ez a felelősségesdi. Van munkám, pénzt keresek, abból kifizetem a rezsit, tudok ennivalót venni, egyszerűbb dolgokat meg is csinálok, meg sokszor eszem étteremben. Vettem egy mosó-szárító gépet, amikor kell, belebaszarintom a cuccaimat, kimos, szárít, berakom a szekrénybe oszt csokoládé.

Amire oda kell figyelni, az a matek, hogy ne költsek többet, mint amit keresek. Ezért van picike lakásom, a rezsi ott jelentéktelen. más dolog, hogy két kocsit is tartok fenn, de ezt bevállaltam.

A kritikákkal meg az van, hogy kéretlenül nem illik senkit kritizálni, tehát nyugodtan küldd el a kirántottkuurvaanyjába aki kritizál. Az más, ha építő jelleggel szól valaki, hogy lenne ötlete, tanácsa, érdekel-e. A jószándékú, építő ötleteléssel nincs baj, a támadó és kéretlen kritikát elutasítani pedig jogos önvédelem.

Egyszerűen csak éld az életedet, ennyi.

Hát ha úgy működsz, mint én, akkor a legfontosabb lépést már megtetted: kimondtad. Jelentéktelennek hangzik, de ha nem tudod, hogy benned van a hiba, akkor miért akarnál változtatni?

Most jön a legszarabb szakasza a változásnak: van problématudat, de sem perspektíva, sem elkötelezettség nincs hozzá. Tudod, hogy veled van a baj, de úgy érzed, hogy ez a probléma te magad vagy, és esélytelen változtatni rajta. Kilátástalan, frusztráló, szar, fos érzés.

Szerintem itt háromféleképpen lehet elb.szni:

1: felmented magad, mondván te ilyen vagy, nem tudsz rajta változtatni, alkalmazkodjanak a többiek. Vagy pont a világot magyarázod meg, hogy te jól működsz, csak a többiek hibásak. Ez pont az az irány, amiben eddig voltál.

2: eltemeted magad, mondván neked ez úgysem megy, mert képtelen vagy rá. Ez oda vezet, hogy inkább el is kerülöd a felelősségvállalással járó helyzeteket, és tulajdonképpen ugyanoda lyukadsz ki, mint a tagadással: nem vállalsz felelősséget, ezért lecsúszol szép lassan.

3: erőből elkezded magadra erőltetni a helyesnek tűnő viselkedést, de önmagad megértése nélkül. Ha sikerül, külső nézőpontból akár pozitívnak is hathat a változás, de belül ketrecbe zárt vadállat leszel, aki sorvad. Ha meg nem sikerül, akkor beleviszed magad a kettes pontba.

Visszatérve az elejére: a változáshoz két dolog kell: kellően fájjon a jelenlegi helyzet, és kellően hívogató legyen a vágyott irány. Neked most kezd fájni a jelenlegi helyzet, és ez nagyon jól van így. Most keresni kell egy olyan célállapotot, ami hívogató. Ehhez kezdd el figyelni magad, keress példaképeket, próbáld meg kicsiben, és a többi.

Nálam ezek idővel odavezetnek, hogy szép lassan én sem veszem észre, de megváltozom.

2-es vagyok. Szimpatikus a 3-mas válasza!

Annyival kieg, hogy a "kellően fájnia kell" negativitása helyett sokkal joobban hangzik a "kellően hívogató legyen a vágyott irány".

Pacsi!

"Annyival kieg, hogy a "kellően fájnia kell" negativitása helyett sokkal joobban hangzik a "kellően hívogató legyen a vágyott irány"."

Valóban, de sajnos tapasztalatom szerint szükség van mindkettőre. Amikor inspiráló a cél, de nem fáj a jelenlegi állapot, az az álmodozás, a "de jó lenne" terepe. Nálam legalábbis biztosan.

Vannak akik soha nem vállalnak semmilyen felelősséget. Pl anyuka együtt marad a bántalmazó apukával és emiatt a gyerekek is tönkre mennek. Probléma megoldás helyett az alkoholba, egyéb kényszer/pótcselekvesbe menekülnek és még jobban süllyednek le.

Úgyhogy ne ostorozd magad, amiért nem tudsz magadert felelősséget vállalni.

Ha gyorsabb megoldást szeretnél és belefér egy pszichológus, akkor keress fel egyet. Vele azért gyorsabban lehet haladni, mint egyedül. Segít az önreflexióban, ami azért eléggé fontos.

Egyébként meg kezdő lépésekként beszállhatsz a hazimunkába, rezsit fizetni, bevásárolni. Vezethetsz kiadás naplót, hogy lásd mire mennyi pénz megy el stb.

Ha a szuleiddel laksz, akkor költözz el, feltéve ha van rá lehetőség. Ezzel kikerülsz a gyerekszerepből.

A kritikát még nem kell feltétlenül bántásnak venni. A felettesedet akár meg is kerheted, hogy időről időre mondja el, hogy miben kéne fejlődnöd.

A vélemény meg olyan mint a segg. Mindenkinek van és mindegyik más. Elég ha meghallgatod.

"Van, akinek elég egy jobbító szándék és szárnyal, van, akinek akkora orrbavágás kell, hogy kimozduljon a holtpontról, hogy beszédül."

Egyetértek.