Ha felelősséget akarok vállalni, akkor mindenért magamat kell hibáztatnom?

Erősen lesarkítva igen, de ez egyáltalán nem rossz dolog ám! A felelősségvállalással elismered a saját szereped a kudarcodban (hiszen ahhoz, hogy kudarc érjen, valamelyik döntésednek muszáj volt rossznak lennie), ami az első lépés ugyan, de nem érdemes erre túl sokáig koncentálni. Ha ahelyett, hogy bárkit is leállnál hibáztatni (magadat beleértve) és a múlton keseregnél inkább abba fekteted az energiád, hogy megtaláld a megoldást a problémára és megtanuld hogyan tudod a hasonló helyzeteket elkerülni a jövőben, akkor sokkal előrébb leszel minden téren.

Felelősségvállalás azt jelenti, hogy elismered, ha valami a te hibád. Például, eltörsz egy vázát otthon, és amikor Anyud lecseszi a hugod, azt mondod, hogy én voltam. Vagy felelősséget vállalsz valakiért, mondjuk egy csoportnak te vagy a főnöke, akkor ha a csoport nem dolgozik jól, az a te hibád lesz.

Nem mindenért, csak amiért te vagy a felelős. Mások bűnét, hibáját nem kell elismerned a sajátodként. Ha például vétlenül állsz a járdán és elüt egy autó, te nem vagy felelős ezért. Viszont, ha beleragadsz egy rossz párkapcsolatba, akkor igen. Az egy dolog, hogy a másik ember rosszul bánik veled, de te engeded és hagyod ezt. Ebben te vagy a felelős, de nem a másik tettéért, hanem azért, hogy beleragadsz valamibe.

Nem, csak a TE hibáidat kell beismerned, másét nem. De ebben nincs semmi extra, hibázni természetes jelenség, ha bevallod nem leszel kevesebb.