Más is felejti el a gyerekkorát, ahogy öregszik?

Igazából egész gyerekkoromban írtam naplót, amiért jelenlegt nagyon hálás vagyok a gyerek önmagamnak, mert így legalább a naplókat olvasva még fel tudok idézni napokat, illatokat, ízeket, benyomásokat, a nagyszüleim hangját, stb.

Szomorú volt olvasni, hogy mennyien kívánjátok, hogy bárcsak az én cipőmben járnátok, mert nem akartok emlékezi. Tényleg sajnálom, hogy rossz gyerekkorotok volt, senki sem érdemel ilyet. Remélem, felnőttként békére tudtok majd lelni.

Nekem viszont ellenkezője, persze, vannak dolgok, amikre nem szívesen emlékszek vissza, értek veszteségek (azokra mind emlékszek, szerintem utál az agyam), de rettegek a naptól, mikor majd elfelejtem, milyen volt az illat a kiserdőnél a földúton nyáron, milyen volt mamával a sparhelten sajtos pirítóst sütni, vagy milyen hamis volt az Ó gyönyörűszép, titokzatos éj a helyi kórus előadásában a falu főterén szenteste, miközben épp csontig fagytam.

Egyébként az se segít, hogy 10 éve elköltöztem (illetve 13, ha számoljuk a kollégiumot, mikor kb. csak a szüleimmel beszélni meg egy éjszakára ottaludni jártam haza minden második héten), nagyon ritkán járok arra, inkább a szüleim jönnek, testvérem abban a városban lakik, ahol én, unokatestvérek szanaszét Nyugat-Európában, nagyszülők meghaltak, nincs miét menni, és nehéz is rávenni magam, mert mikor mégis visszamegyek, rá se ismerek már helyekre, és nem a javára változott a település, sokkal depresszívebb lett, gyerekkoromban volt két bolt, egy zöldséges, egy cukrászda meg három kocsma, most azok az épületek mind zárva, rohadnak szét, a régen takaros házak rendben tartott portával szintén, látszik, hogy senki nem lakja, senki nem gondozza, háromnegyedén kint is az Eladó tábla, gondolom, kihaltak belőle a nénik-bácsik, az örökösnek meg nem kell, amit valahol értek is, mert embert az utcán akkor látsz, ha épp jön a napi öt buszjárat közül valamelyik, máskor tök kihalt minden. A srácok, akikkel együtt játszottam, vagy elköltöztek innen tizenévesen, max. a 20-as éveik elején, ahogy én is, vagy börtönben vannak, vagy síkalkoholisták. Szóval lehet, hogy ezért is törli az agyam a szép emlékeket, mert túl nagy a kontraszt a régen és a most között.