Mit csináltok, ha odajönnek hozzátok a hajléktalanok kéregetni?

Alig 155 centis lány vagyok. A legmogorvább arcomat veszem fel, és határozottan nemet mondok.

Engem baromi könnyű lenne leütni több pénzért. De eszemben sincs rosszarcú emberek közt elővenni a tárcám vagy a telefonom.

Mostanában ahol lakom, teljesen normálisan kinéző emberek jönnek szembe velem az utcán, és hirtelen megkérdezik, hogy tudok-e adni aprót. Nekem ez tök fura, mert mondom, rendezett ruhában, tiszta külsővel és tudattal mennek az utcán, mintha dolguk lenne valahol. És a semmiből odafordulnak, hogy ki tudnám-e őket segíteni.

A titok az, hogy rájuk se nézz, ha valaki látszólag az utcán kéreget és már több emberhez odament. Igazából az ilyeneket gyorsan és határozottan le kell szerelni és elsétálni onnan.

Persze én megértem, hogy nincs nekik és még munkájuk sincsen, ha hajléktalanok (általában) és van, hogy néha én is adok annak aki normálisabb vagy udvariasabb, de a legtöbb embernél ez rendszeres és hogyha nem olyan hatalmas a város akkor, ha egyszer adsz neki még 200 alkalommal meg fog környékezni, hogy megint adj neki..

A hajléktalanszállókon enni is adnak, vannak ételosztások is, melegedők is. Fürdeni is tudnának.

De nekik csak a pia kell.

Annyi rossz tapasztalatom van kéregetőkkel, hogy már egy szó nélkül sétálok el mellettük, feléjük sem nézve. Nem könnyű, meg nem jó érzés, de mégsem megy máshogy.

Amikor épphogy felsős voltam, anyával pékségbe mentünk, mikor is egy hajléktalan lépett elénk, hogy adjunk neki pénzt, x napja nem evett. Anya megkérdezte, mit kér a pékségből, mondván veszünk neki is. Erre a fazon nekiállt üvöltözni, hogy "nem értjük?? neki pénz kell, nem az a szär!". Otthagytuk a csudába, aztán mire kijöttünk, láttuk, hogy piát vedel nagy bőszen.

Olyan is volt, akinek 1x adtam aprót, mire rám pirított, hogy "mi az, hogy csak ennyit?". Olyan is volt, aki megjegyzett magának, miután egyszer neki is adtam, aztán napokkal később megint jött, hogy "adjak már neki megint!".

Egy idős nő bicegett elém, közölte, hogy szívgyógyszerre kell neki a pénz, x hónapja nem tudja kiváltani, segítsek már rajta. Nemet mondtam, majd közöltem, hogy sietek és otthagytam. Kicsit kivártam, visszanéztem rá, és láttam, hogy a kezdetleges bicegésnek, torzított járásnak semmi nyoma nem volt, csupán szánalomkeltésből jött úgy oda hozzám.

Anya mesélte, hogy leszólította egy néni, hogy x ezer forintot kér, mert kajára kell, napok óta éhezik. Már épp adott volna neki valamennyit, mire a néni meggondolta magát, és inkább mást kért: elkezdte sorolni, hogy a Spar-ból milyen húsokat kér, valami 10 kilónyi mennyiséget hadovált össze, de anya egy szó nélkül hagyta őt ott. Azért már álljon meg a menet...

Tudom, hogy vannak becsületes, nem függő, nem olyan értelemben vett nem problémásak köztük, de ha egyszerűen rendre ilyenek találnak meg minket, az már nagyon sok...

Nem reagálok, ha valaki annyira beleáll a pofámba, vagy esetleg még hozzám is mer érni, hogy emiatt ki kell vennem az általában fülemben lévő fülhallgatót, az nem szokta zsebretenni, amit kap, mert biztos, hogy nem kp...

Ha nagyobb bolt előtt szólítanak le, hogy ez, vagy az kellene, és pár tétel és tényleg nem pofátlan az illető - és itt most nem arra gondolok, hogy alkoholt kér, mert én is iszok időnként, hanem hogy csak pár tétel van, akkor azt megveszem neki. Párszor volt, hogy kifelé menet, mikor pakoltam be a csomagtartóba, jöttek oda, hogy ez meg az kellene, és látják, hogy vettem... Szerintem ez eleve pofátlan, de úgy voltam vele, hogy menjünk bele a játékba, mondtam nekik, hogy pro tipp, szerintem a boltba menés előtt kellene megszólítani az embert, mert nyilván nem fogom neki odaadni azt, amit azért vettem, mert nekem is kell, de én ráérek, lezártam az autót, bemegyek, megveszem. Otthagytak. Godnolom, arra játszottak, hogy az ember úgyse adja oda, ami kell otthonra, de kedve se lesz megint bemenni a boltba, inkább odaad nekik valamennyi kp-t (és egy kis bevásárlás is lehet már akár 5-10 ezer is).

Másik: faternek az a munkája, hogy kivág fákat, azokat felaprítja, és a helyükre új csemetéket ültet. Csapatban dolgozik, és mindig túl kevesen vannak, mert nehéz munka, meg szar időben is dagasztani kell a sarat, stb., viszont képzettség nem kell hozzá, megvan, hogy ki kezelhet láncfűrészt, a többiek hasogatnak és pakolnak. Fát hasogatni bárki tud, akinek van két ép keze, még én is. Mikor panaszkodtam neki egyszer, hogy mennyi csöves talál be, akkor mondta, hogy ajánljam már be őket, hozzájuk bárkit felvesznek, az se baj, ha analfabéta az illető, és munkásszálló is van. Tippeljetek, hány százaléka küldött el az engem betaláló csövesbánatoknak, mikor jeleztem nekik, hogy tudok munkát, szállással? És csak azoknak mondtam, akik olyan épkézlábnak tűntek, nem az időseknek, vagy akik láthatóan rottyon voltak már. Pedig egyébként tényleg van apának olyan munkatársa, aki így jött vissza az utcáról, és jelenleg nehézgépkezelői tanfolyamot csinál, hogy előrébb léphessen.

Nekünk barátnőmmel az a taktikánk, ha jó hangulatban vagyunk, hogy szineszkedunk kicsit. Ez az általános haditervunk:

1. Vissza kérdezünk úgy hogy: "Úristen maga lát minket??"

2. Általában az orankba, vagy ha van nálunk füles ahhoz kapva elkezdjük azt mondani hogy "Valerian, lelepleződtünk, indíts a gépet, sárga kód!"

3. Elrohanunk, és ott hagyjuk a kéregetőt tanyérnyi szemekkel.

Eddig 2x játszottuk ezt el, hibátlan volt 😂😂