Szoktatok olykor elérzékenyülni?

Srácok, de kedvesek vagytok!

Kapásból elérzékenyültem :)

Szokásnak azért nem mondanám, de elő tud fordulni.

Általában olyankor, amikor nem várt helyről érkezik őszinte (!) kedvesség, főleg, ha nagyobb mértékben.

De az előző kommenteket is nagyon jó volt olvasni, pedig nem is nekem szóltak.

5, 10 hagyd a jóképűséget a fenébe, és vigyél a lánynak valami apróságot. Akármit, csokit, szép tollat, mindegy, a gesztus a lényeg (14 alapján jól fog esni neki).

Ne várj semmit cserébe, csak örülj az örömének. Otthon meg jöhet az elérzékenyülés! :)

Elérzékenyülni egyébként jó.

14, a szeretetet szét kell osztani, különben magadnak sem marad belőle.

Valószínűleg tettél le valamit az asztalra (=kedves vagy te is), és/vagy a kisugárzásod, személyiséged olyan, hogy, ezt vonzottad be. Szerencsés csillagzat alatt születtél :) Adj hálát annak is, aki felnevelt.

Emlékeztek arra a videóra, pár éves, amikor a nénike virágot árult egy aluljáróban, egy fiatal srác, nagykamasz talán, vett tőle egy csokrot, és a nénit köszöntötte vele?

Ha rá gondolok is elsírom magam. És ezt a viselkedést a fiú hozta valahonnan... Szép dolgok ezek.

Nem kell az őszinte kedvességnek nagyobb mértékűnek lennie.

Valamikor régen valószínűleg én is valakinek tündéri csaj voltam.

Életem legkedvesebb ajándékát egy idegen sráctól kaptam. Egy mütyürt, apróságot. Munkakapcsolat volt kb, kiszolgáltam, és beszélgettünk 5-10 percet. Később visszajött, és átnyújtott egy kis ajándékot. (A beszélgetés témájához kapcsoló ajándékot.) Ez a 2000-es évek elejèn volt. Az ajándék még mindig megvan. Ez az egyetlen cuccom, amihez ragaszkodom! Sokkal fontosabb, mint bármi (jó cucc), amit családtól kaptam, mert azt jelenti számomra, hogy szerethető vagyok. Azért azóta túl vagyok pár hullámvölgyön, szerelmen, de mindig megvigasztalódom, ha erre a kis dolgra ránézek. 5 perc alatt beloptam magam valaki szívébe, és ő ezt így viszonozta. Jó érzés.

#16:

köszönöm szépen, ezt jól esett olvasni :) Lehet benne valami, főleg a kisugárzásban; az állatok, főleg a kutyák, és a kisgyerekek feltűnően keresni szokták velem a kontaktot. Legyen szó szemkontaktusról, vagy, az állatok esetében, simogatás kikunyerálásáról.

A példádról eszembe jutott egy hasonló videó: egy (ránézésre) huszonéves srác igyekezett egy csokor, össze nem kötött rózsával az utcán, amiből egy szálat "véletlenül" kiejtett. Aztán az ő útját mutatták több helyszínen.

Valahányszor valaki felkapta a lehullott szálat és a srácnak adta, ő hirtelen megfordult, átvette, a többihez tette, és a megtalálónak adta az egész csokrot. Így kapott virágot egy kicsi, talán még ovis, kislány, idős nagymama, fiatal lány.

Azt a videót kifejezetten megkönnyeztem.

#14 voltam:)

#19:

Postásnak azért ne menj, hátha csalódsz a kutyákban. ;)

Ez a kisgyerekes dolog olyan érdekes. Srácoknál és bácsikáknál fordul elő, úgy vettem eszre. A nők, ha szeretik a gyerekeket és azok viszont, az olyan "tyúkanyós", olyan komolyak. A srácoknál jobb a helyzet, nekik van humoruk, és olyan őszinték tudnak lenni a gyerekekkel. Jó nézni őket, mindig csodálom az ilyen szituációt.

A bácsikák meg aranyosak, ha érezni az őszinte kedvességet. (Sokuktól viszont undorodom, olyan álszentek tudnak lenni.) De hallottam már nénikét, hogy mondja a férjéről, hogy "X. bácsit nagyon szeretik a gyerekek." És tényleg, visszajött a bácsika életkedve, amikor játszott a gyerekekkel.

Visszatérve a kérdéshez, ne félj kimutatni, ha szeretsz valakit. Jólesik az másnak is, nemcsak neked.