Az baj, ha túlságosan kedves és ragaszkodó ember vagyok?

De értsd meg, hogy te viszont nem vagy mindenkinek szimpatikus. Hiába régi haver, valszeg azóta már van új társasága, lettek új barátai, lehet rád már csak homályosan emlékszik, vagy nem érdekled annyira.

A haver pedig még nem barát, valszeg nem véletlenül. A haverokkal nem szoktunk túl megértőek lenni. Ahhoz hogy barátság legyen belőle, a másiknak is akarnia kell, ezt pedig nem tudod azzal kierőszakolni, hogy jobban nyomulsz. Lehet tudatalatt úgy tűnhet, hogy kompenzálni akarod az ő részét, de ezzel csak még inkább eltaszítod.

A (túlzottan) kedves embereket gyakran kihasználják, a nagyon ragaszkodó emberek pedig el tudják ijeszteni a többieket.

Voltak, vannak kifejezetten kedves, aranyos emberek az életemben, de egyikük sem tapadós. Illetve olyanról sem hallottam még, hogy az egyik oldal kedvességként, míg a másik nyomulásként, tapadásként él meg valamit. Amik pedig, nem bántásként, de merőben eltérő dolgok.

Érdemes lenne megvizsgálni, milyen cselekedetek válthatták ki ezt az érzetet másokban, aztán mérlegelni, mennyire volt jogos a kritika.