Jobb vagy rosszabb ember lettél 10 vagy 20 évvel korábbi énedhez képest?

Rosszabb. A koromból adódóan (23) a kérdés 20 éves részére nem tudok reagálni érdemben, de a 10 évvel ezelőtti felére igen:

Akkoriban minden adandó alkalmat megragadtam arra, hogy másoknak segítsek (de azért akkor sem erőszakoltam rájuk a dolgot), mert egyrészt jó érzéssel töltött el, másrészt volt benne egy kis önzés is: így éreztem, hogy fontos vagyok másoknak, hogy számítok nekik legalább ott és akkor. Csak hát, talán mondanom sem kell, ezekkel elég szépen visszaéltek sokan, mert hagytam és helyenként vígan asszisztáltam is hozzá.

Szóval részben ezek miatt, már nem töröm magam, hogy másoknak segítsek. Segítek persze, ha úgy van, de nem mindenáron. A számomra fontos emberek ez alól kivételt képeznek, de már megtanultam, hogy saját magam kell előtérbe helyeznem, mert ez visz előre az életben.

Már kicsi koromtól fogva rendszeresen kerültem olyan helyzetekbe, ahol én voltam (a mai kifejezéssel élve) a lelki szemetes, volt, hogy rokonnak is. Aztán évekkel később éreztem, hogy már egyre nehezebben esik ilyeneket befogadni. Szégyenlem, de csökkent az empátiám is, voltak az utóbbi időben kifejezetten érzéketlen gondolataim is, de rosszat még így sem kívántam senkinek sem. Azért még van empátia, tehát nincs akkora tragédia, de már nem veszem fel/ magamra mások problémáját is, annyira együttérző sem vagyok már.

Ami legalább megmaradt, hogy alapvetően kedvesen fordulok mások felé, de amint ezzel visszaélnek, a kedvesség nem lesz már meg. Nem váltok bunkó stílusra, de érződik, hogy már nem úgy állok az illetőhöz, mint eleinte. Becsületes is vagyok továbbra is, az igazságérzetem is megmaradt. Az önbizalmam, kiállásom javult, szerencsére, közvetlenebb is lettem, és mára már a korosztályommal is sikerül jobban megtalálni a közöshangot. Régen csak az idősebbekkel ment.