Idős emberek miért viselkednek úgy, mintha más nem létezne rajtuk kívül?

Ha szétnézel a saját korosztályodban, ott is vannak, jó fej és kevésbé jó fej emberek. Na ez utóbbiak is meg fognak öregedni, és akkor is retkek lesznek.

Az öregek között meg sokan valóban kevésbé jól látnak, hallanak. Jó esetben mi is meg fogunk öregedni és lesznek hasonló problémáink.

40 évesen már jobban szarok mindenre mint korábban, a nyavaják is könnyebben előjönnek.

Amúgy "á fiátálok" között is rengeteg a csőbunkó, nem látnak, nem hallanak csak a teló a fülükben, nyomogatják azt a szart, fellöknek mindenkit, nulla élettapasztalat, agyhalottak, agymosottak.

Melyik a jobb?

Én úgy látom, hogy minden korosztályból a legtöbb ember csak kering, mint gólyafos a levegőben. Elképesztően idegesítő, főleg, hogy én gyorsabban sétálok, mint a nagy átlag, és szeretnék haladni, de teljesen megjósolhatatlan, hogy aki előttem megy, az mikor fog hirtelen irányt váltani, mikor fog a semmiből megtorpanni, stb. Közúti közlekedésben ezért büntetnek (nagyon helyesen), gyalogosan valamiért teljesen elfogadott, hogy kimész a Moszkva térre ténferegni, meg gyökkettővel tátottszájjal csorgó nyállal bámulni az eget.

Másik 'road rage'-em, mikor bicikliúton gyalog, babakocsival, Fifikével, Ödönkével, vagy csak egyedül ténferegnek. A futókkal van a legkevesebb baj, hiába van bedugva a fülük, legalább lehet arra számítani, hogy egyenes vonalban fognak tovább futni, és biztonsággal ki lehet őket kerülni. Mindenki másra meg rácsengetek, nem azért, hogy "lecsengessem" őket (bár kedves lenne, ha észrevennék, hogy a nem nekik szánt utat használják ^^), hanem, hogy jelezzem, jövök, lehetőleg maradjanak ott, ahol vannak, hogy ne üssem el őket. Párszor már kiátkoztak emiatt a világból, ott sajnáltam, hogy próbáltam őket figyelmeztetni arra, hogy létezem, jobb lett volna, ha bambán kilépnek elém én meg nekik megyek.

Csak egy válasz lehetséges erre:

Mert mind azt képzeli magáról, hogy: "Én, egyedül én építettem fel a fél-, ha nem is az egész országot", így szerintük nekik mindent szabad, őket tisztelni kő.

Minden korosztályban egyre inkább gyakori jelenségnek mondanám ezt inkább. Mindenki megy a saját feje után, nem érzékeli, nem érdekli, hogy ki van körülötte. Megértem, hogy nem lehet mindig arra figyelni, hogy másnak is jó legyen, de azért az már túlzás, amikor az út közepén állnak meg, és a többi miatta nem tud normálisan haladni, elférni, közlekedni. Vagy, ha úgy mennek, hogy "majd a többi elugrik az utamból".

Boltokban, járdákon, sétálóutcákon a legrosszabbak az ilyen helyzetek.

Ha már volt itt egy "road rage" bekezdés, szeretnék kicsit hozzátenni én is:

az említettek mellett, még azt nem bírom, amikor a zebrán egyenes vonalban szeretnék egyik oldalról átjutni a másikra, de mindig, fixen, van legalább egy ember, aki úgy megy át, hogy a zebra jobb szélén áll meg, de átlósan megy át, átvágva mindenkin.