Hogyan tudtátok elfogadni azt, hogy a jó élmények gyorsan elmúlnak, míg a lassúak olyan mintha örökkévalóságos lett volna? Miért nem fordítva működik?

Elvileg evolúciós dolog, hogy a rosszra jobban emlékszel, hiszen tudod, hogy el kell kerülni, muszáj bevésődnie. Ellenben a jó nem tart örökké, ezért nem szabad szabad lankadnia a figyelemnek.

A mai világban meg lehet tudatosan élni és gondolkodni, nagyrészt a gondolkodáson múlik, mit hogy élsz meg, hogyan akarsz megélni.

En inkabb azt látom a rossz sokkal könnnyebben jön random is mint a jó. Es az hogy rossz után ujabb rossz történik annak nagyobb valoszinusége mindig minthogy jó történne.

A negativ spirál magátol visz magával a pozitívért meg veszödni izzadni kell.

Aztán ha végre valami kis jó is torténik a sok égbekiálto rossz mellett az is átfordul rosszba.

Nem értem hogy mint a gravitácio miért mindig lefele húz minden alapbol es miert arrol szól az élet hogy ár ellen kell evezni hogy felfelé haladj a joba amit ezer minden csak akadályoz.