Mikor volt legutóbb jó kedvetek?

Ma is volt többször hálisten. A D vitamin sokat segít. Meg, hogy senki sem ugatott bele este felé mit és milyen hangosan vagy halkan énekeljek az eget bámulva itt az ablakból az is egy jó pont volt. Én konkrétan elkezdtem tudatosan figyelgetni mikor miért is lehetek hálás. Azt mondták, írták ez fel fog dobni. Adja is egyébként így pár hónap után már. A rendszeres, igaz csak youtubról hallgatott alábeszélős meditáció vagy relax is úgy veszem észre ha kicsit csak egyelőre de dob. Az, hogy többször észbe kapok napközben, hogy ne agyaljak minden szaron ami csak lenyom, kis léptékekben de hozzátesz valamit a jobb nyugodt, feldobódott hangulatomhoz.

Erről a kérdésről eszembe jutott, hogy állandóan vágyakozva néztem, gondoltam azokra az emberekre akik természetesek, nyugodtak, ragyognak. A mozdulataik 1000-szer lassabbak mint az enyém és mégse eszi őket meg az ideg, hogy kevés az idő, kevés az idő és talán még produktívabbak is. Hamarabb is bentről kellett volna kezdenem ezt a nyugalom és jó kedv kutatást nem mindenféle baromságban bízni, hogy majd az edzés, majd egy kapcsolat, majd a 1mg-os xanax segíteni fog. Ebből az első kettő még ok de azok sem egyenként minden mást kizárva, a xanaxból csak nagyobb bajok lettek, hegek, sebek, rendőrségi ügyek. Viszont legalább arra segített rájönni, hogy a beton tömb és a fejem közt nem lehet olyan viszony amiben egyik fél sem sérül

Ha épp nem nyomaszt valami, akkor szerencsére boldog szoktam lenni.

Legutóbb akkor lélegeztem fel, mikor kiderült, hogy anyukámnak (egyelőre legalábbis) nem kell kemo.

Előtte akkor, mikor hazaengedték a műtét után a kórházból, ami sajnos a vártnál tovább tartott.

És közben itt van a másfél éves kisfiam, akit imádok, minden nap újat tanul, mindig aranyos, szóval ha nem kell más miatt aggódni, akkor már csak miatta is boldog vagyok szinte folyamatosan, mindig van valami apróság, aminek örülhetek :)

Most jókedv vagy boldogság?

Mert qrvára nem ugyanaz.