Egy idős néni miért mondhatta ok nélkül hogy kössem fel magam a Lidl-ben?

Valószínűleg demens, pszichés beteg. A szellemi leépülés sokszor ilyen tüneteket produkál. Nem tiszta már a tudata az ilyen embereknek.

Sajnos a legtöbb család nem engedheti meg magának, hogy az idős hozzátartozóját intézményben helyezze el vagy ápolja.

Mert mentálisan beteg. Nem kell vele foglalkozni, nem csináltál semmi rosszat. Nekem a szomszédom egy ilyen nő (négy lakás van az emeletünkön, és az egyikben lakik ő), többször üvöltött már velem azért, mert a) köszöntem neki, b) kinyílt a liftajtó, ott volt, megkérdezte, hogy ez a földszint-e, és mondtam neki, hogy nem, ez a nyolcadik emelet; c) időnként elfelejti, hogy én is itt lakom, és hiába mondom el neki türelmesen, hogy három éve vagyok a szomszédja, ettől mindig zavarba jön, és elkezd óbégatni velem, hogy akkor ő most hívja a rendőrséget, mert én egy betörő vagyok, és vele ne szórakozzak. Egyszer tényleg rám hívta, már aludtam, mikor felkeltettek a rendőrök, mutattam nekik lakcímkártyát, bérleti szerződést, mert a néni konkrétan azt mondta nekik, hogy én BETÖRTEM a szomszédhoz (három éve bérlem a lakást); d) meglátott egy csontvázas pólóban kivinni a szemetet, majd becsöngetett hozzám, és leöntött egy flaskából szenteltvízzel, mert hogy engem az ördög kerített a hatalmába, azért hordok ilyeneket, majd keresztett vetett rám, mielőtt visszament volna a saját lakásába :D

A múltkor hulla másnaposan, verejtékezve, hányingerrel küszködve, szédülve álltam a buszmegállóban, és odajött hozzám egy nő, hogy ő látja az undort az arcomon, látja, hogy undorodom tőle, azért, mert ő kövér. Nem reagáltam semmit, mintha nem is hallottam volna, továbbra is próbáltam nem elájulni, és folytatta tovább, hogy mit képzelek magamról, hogy csak azért, mert én anorexiás vagyok (?! teljesen normális testalkatom van egyébként) már nyilvánosan undorodhatok tőle, hát látja az arcomon az undort. Iszonyatosan megalázó volt számomra a többi ember előtt, aki nézett minket de nem mondott semmit. Felszálltam a buszra, nem volt tele, de leült mellém, tényleg testesebb hölgy volt és konkrétan rámfolyt, én meg próbáltam elhúzódni, mert nem esett jól a másnapos testemnek, hogy melegít, meg kinyitottam résnyire az ablakot (közel 30 fok volt és nem klímás busz), hogy kapjak egy kis levegőt és ne hányjam le magunkat, és konkrétan végig magyarázta nekem, hogy biztos undorítónak tartom, miért húzódok el, zavar, hogy hozzám ér?! Miért zavar, hogy hozzám ér, azért, mert kövér? Miért nyitom ki az ablakot, tán büdös?! Igazából leszartam, beraktam a fülhallgatóm, nekiálltam zenét hallgatni, de addig mozgott a szája, amíg le nem szállt.

Másik ilyen élmény volt még, ami megragadt, tizenévesen költöztem a fővárosba, nem ismertem itt senkit, és azt hittem, hogy ugyanúgy kell barátokat szerezni, mint bárhol, hogy látok valakit, aki szimpatikus, felveszem vele a szemkontaktust, rámosolygok, odamegyek hozzá, beszélgetünk. Első kísérletem erre úgy sikerült, hogy utaztam a 2-es villamoson, láttam egy akkor velem egyidős srácot, aki szimpatikusnak tűnt, elkaptam a tekintetét, rámosolyogtam... És egyből elkezdett ordítani velem, a villamoson, hogy a fact röhögök rajta. Hát nem lettünk barátok.

Egyébként, bár a nagy számok törvénye alapján, meg azért, mert a normálist nem veszed észre, az attól eltérőt meg igen, mindig is sok volt az elmebajos Budapesten... De nekem az a benyomásom, hogy az elmúlt 2-3 évben a szokásosnál is több az ilyen eset sajnos. Pedig tényleg, azt, hogy egy-két rottyon lévő ember bekóstol, azt próbálom mindig humorral kezelni, de érezhetően több lett az ilyen, és emberekkel dolgozó barátoktól meg azt hallom, hogy szinte elviselhetetlen a helyzet, nagyon sok az "őrült".