Ki volt az első felettetek álló felnőtt (pedagógus, főnök, szülő), aki ok nélkül szivatott?

Általánosban volt egy tanító, aki alapból nem tanított volna, de ő tartott egy szakkört, amire jártam. Négyen jártunk az egész nyomorult szakkörre, de neki ez sok volt, és engem akart kicsinálni, hogy ne menjek többet. Pl volt olyan, hogy keddről áttette szerdára az időpontot, de a többiek szóltak nekem is, és mikor odamentem, elkezdett kiabálni, hogy te minek jöttél, téged nem hívott ide senki. Vagy volt verseny, amire a szakkör kapcsán lehetett jelentkezni, és mikor én is menni akartam, kizavart az udvarra szemetet szedni, hogy majd akkor jelentkezhetek, ha kijön és a kukákban se lesz szemét, nem hogy eldobálva. Nyilván nem szedtem ki a kukákból a szemetet, hanem leültem egy padra és sírtam. Mikor látta az ablakból, kiküldte az egyik szakköröst értem, hogy vigyen vissza, mikor meg bementem a terembe azt mondta, hogy azért nem visz el a versenyre, mert "fikástaknyos" vagyok és hozzám vágott egy kis csomagos papírzsepit. Valahogy amúgy mégis elmehettem a versenyre, már nem tudom hogy, de a négy szakkörös közül én értem el egyedül helyezést, akkor meg azt mondta, hogy csaltam, lestem másról... Felsőig megúsztam, de felsőben általában ő helyettesített egy tanárt, ha az nem volt valamiért, és akkor meg volt olyan, hogy kérdezett valamit, amit senki se tudott, aztán felszólított, hogy na te leszbikus, te se tudod? Nem vagyok leszbikus, még csak fiús se, nem tudom, miért ezt mondta rám, de nagyon megalázó volt, a fél osztály szakadt a röhögéstől. Nem csak velem volt ilyen egyébként, az egyik lányt fejbe csapott a naplóval, mert nem ült egyenesen, volt egy fiú, neki meg azt mondta, hogy ha ilyen gyereke lenne, régen kitagadta volna... Kétezres évek...

Az általános iskolai alsós és felsős osztályfőnökeim.

Áltsuli 5-től az egyik tanárnő. Igazi szipirtyó volt. 2 olyan tantárgyat utáltatott meg velem, amiket előtte nagyon szerettem. Valamiért kifogott magának, pedig jó tanuló, jó magatartású gyerek voltam, kitűnő tanuló, legalábbis addig. Minden órán külön ellenőrizte az én és két osztálytársam háziját (a többiekét le se sz*rta) és ha bármi hibát talált, azonnal fekete pontot adott és nála 2 fekete pont már 1-es volt a naplóban. Életem első két 1-esét tőle kaptam. Sajnos 3 évig tanított 5. 6. és 8. osztályban. A 7. volt a legjobb év, full kitűnő voltam. Aztán 8-ban újra visszakaptuk őt. Sajnos a szüleim a “jaj a tanárnak nem merünk szólni” típusok, hiába panaszkodtak nekik nagyon sokat, nem érdekelte őket. Ballagás végén odamentem hozzá és közöltem vele, h életemben nem volt és valószínűleg nem is lesz még egy olyan rossz tanárom, mint ő és remélem, h nálam csak rosszabb diákjai lesznek ezentúl, akik lehetőleg kikészítik majd idegileg. A sors úgy hozta, h valóban nem volt több ilyen rossz tanárom és idő közben a volt sulim is nagyon lezüllött, hát finoman fogalmazva a kisebbségi gyerekek legaljával lett tele és úgy hallottam, h a büdös banya minden nap full idegbeteg.

Óvónő. Nem voltam válogatós, egy valamit nem szerettem. Az epres tejet. Belémtömte, kihánytam. Belémtömte, kihánytam.

Otthon anyám. De kifogtam ilyen személyt minden közösségben, ahová mennem kellett, óvónőt, tanárt, egyedül a munkahelyemen hagynak már békén.

Emlékeim szerint szerettek az óvónők, meg én is szerettem óviba járni, csak néha jött egy dadus, aki csúfolt, és ha egy héten ő volt, gondolom valami helyettes, akkor én addig sírtam otthon, míg nem vittek másnap. A csúfolást úgy vegyétek, hogy lány létemre Lalikának hívott, meg volt hogy Lajoskának és gyűlöltem érte, főleg, hogy nem tudtam, miért teszi. Másban nem volt szemét velem, de gyűlöltem, hogy mindenkit képes volt a nevén hívni, nekem mondta, hogy Lajoska...

Mostohaanyám.

Anyám, + nev.apám+7.-8.-ban az osztályfőnököm, később a húgom és az akkori legjobb kamaszkori "barátnőm, akivel később szövetkezett ellenem+1 db volt munkáltatóm, akinek 2 évig vezettem a cégét, mint alkalmazott, ennél a cégnél egy másik nő, akit én tanítottam be, de szeretett volna a helyemre ülni-amig ott voltam. Más nem. A családból más senki-rajtuk kívül akiket már említettem.

8+ 1 db kimaradt még: Egy Francia-Magyar csoportvezetőm volt-aki nárcisztikus volt, jellemileg is problémás, őt legyőztem a saját fegyverével a végén amit ellenem akart fordítani.

Általános felsőben az igazgatónő. (Osztálytársam volt a lánya, de én okosabb voltam nála, ezért ő is meg az anyja is folyton nyilvánosan gúnyolódtak rajtam, például a kinézetemen, én meg ilyen csendes bamba gyerek voltam és nem szóltam vissza semmit.)