Más is van itt olyan, aki már majdnem harminc, de még mindig úgy viselkedik sokszor, mint egy gyerek?

Tudom, ez most a nagy többségnek kicsit nevetséges lehet, ezért kérem, hogy főként az empatikusabb emberek válaszoljanak.

Anyamnak köszönhetően eléggé el voltam sokáig kényeztetve. Fizettek nekem mindenféle utazást, kaját, nyelvórát. Nem kaptam meg persze mindig a legújabb iphonet- amúgy sosem volt iPhone-om, de ugyanakkor sosem szükölködtem. Egyetem alatt is támogattak, hogy inkább tanuljak, utazzak ráér később is dolgozni.

23 évesen dolgoztam először fél évet szakmai gyakorlat miatt. Utána sokáig semmi. Tanultam. Majd igazából 27 voltam, mikor teljes állásban el kezdtem dolgozni. Szerencsémre sosem rugtak ki, irodai munka, de valahogy nem is léptem elő. Egyszerűen bent ragadtam. Megcsinálom a munkát, de nem is élvezem különösképp. Van hogy elalszom, most kaptam is érte figyelmeztetést. Hétvégén is szét vagyok szórva, néha addig húzom a kaja készítést, míg éhen nem halok kb. Különösebb hobbijaim nincsenek, barátaik sincsenek. Introvertált vagyok nagyon. Azt érzem, tele van az életem mélypontokkal. 27 évesen elköltöztek külföldre, hátha minden jobb lesz, hát sajnos nem. Ugyanolyan céltalanul tengetem az életem, nem tudom merre tovább.

Közben látom, hogy ismerőseim házasodnak, előléptetik őket, gyerekük születik. Nem tudom hogyan tudnék ebből az ördögi körből kitörni.