Más is van itt olyan, aki már majdnem harminc, de még mindig úgy viselkedik sokszor, mint egy gyerek?
Tudom, ez most a nagy többségnek kicsit nevetséges lehet, ezért kérem, hogy főként az empatikusabb emberek válaszoljanak.
Anyamnak köszönhetően eléggé el voltam sokáig kényeztetve. Fizettek nekem mindenféle utazást, kaját, nyelvórát. Nem kaptam meg persze mindig a legújabb iphonet- amúgy sosem volt iPhone-om, de ugyanakkor sosem szükölködtem. Egyetem alatt is támogattak, hogy inkább tanuljak, utazzak ráér később is dolgozni.
23 évesen dolgoztam először fél évet szakmai gyakorlat miatt. Utána sokáig semmi. Tanultam. Majd igazából 27 voltam, mikor teljes állásban el kezdtem dolgozni. Szerencsémre sosem rugtak ki, irodai munka, de valahogy nem is léptem elő. Egyszerűen bent ragadtam. Megcsinálom a munkát, de nem is élvezem különösképp. Van hogy elalszom, most kaptam is érte figyelmeztetést. Hétvégén is szét vagyok szórva, néha addig húzom a kaja készítést, míg éhen nem halok kb. Különösebb hobbijaim nincsenek, barátaik sincsenek. Introvertált vagyok nagyon. Azt érzem, tele van az életem mélypontokkal. 27 évesen elköltöztek külföldre, hátha minden jobb lesz, hát sajnos nem. Ugyanolyan céltalanul tengetem az életem, nem tudom merre tovább.
Közben látom, hogy ismerőseim házasodnak, előléptetik őket, gyerekük születik. Nem tudom hogyan tudnék ebből az ördögi körből kitörni.
Ez nem gyerekes viselkedés,hanem egyrészt önbizalomhiány, másrészt a szüleid nem hagyták,hogy lelkileg felnőj.
Ha nem lennél ennyire bezárkózó,legalább írásban beszélgetnél valakivel,akkor az már egy lépés lenne a változás felé.
Egyébként sokban hasonlítunk,annyi a különbség ,hogy hamarabb kezdtem dolgozni.
F
Ellettél cseszve.
grat az ilyen szülőknek.
Amit leírtál, nem feltétlenül gyerekes. Az, hogy más házasodik vagy már gyereke van, nem kellene, hogy befolyásoljon, hiszen egyrészt nem mindenki ugyanarra vágyik, másrészt nem mindenki vágyik ugyanakkor ugyanarra... Én pl azokat az ex-osztálytársaimat nem értem, akiknek már gyereke van évek óta (30 vagyok én is). Én eleve nem akarok gyereket, de attól még megértem azt, aki igen. Viszont az, hogy valaki kiesve az egyetemről máris gyereket akarjon nevelni, nekem felfoghatatlan.
Egyébként a szétszórtság, a késések, az éhhalál megvárása a kajakészítéssel...Nem vagy véletlenül ADHD-s? Csak mert én az vagyok, és én is ilyen vagyok, nekem ezeket anno tünetként számolták fel. Sokszor az ADHD-sok pont ilyen szétcsúszottnak néznek ki, mint amikről te is beszámolsz, meg nehezen találják meg a helyüket. Sokszor az is "tünete", hogy gyerekként nagyon ígéretes az ember, rengeteg mindenben kiemelkedően szerepel, aztán felnőttként "nem lesz belőle semmi" nagyszerű, és felőrlik az elvárások.
Utolso, ezt nem tudom. Ami biztos, es ezt eszre vettem, hogy neha csak kielvezem a pillanatot, nem sietek. Pl ha reggel meg akarom hallgatni a kedvenc szamom, meghallgatom. Bar jelentéktelen, ott abban a pillanatban nagyobb prioritast elvez, mint hogy idoben bent legyek. Nyilvan vannak kivetelek, ha repterre kell sietni pl.
Aztan sokszor eltervezek tobb dolgot is a hetvegere, de egy dolgot annyira elvezek-pl gyakorira irogatast, hogy minden tevékenység kevésbé lesz fontos.
5, egyébként ez is beleillik, amit írsz, hogy elveszel a kedvelt tevékenységben. Hasonló van ADHD-nál is, hiperfókusznak hívják ott a jelenséget, ilyenkor totál koncentrál az ember (miközben amúgy más helyzetben meg pont fókuszálni képtelen), és elveszíti az időérzékét is közben.
De nem állítom, hogy ADHD-s vagy, egyrészt ezt nem is lehet így diagnosztizálni (értelemszerűen), de azért emeltem ki, mert sokan vagyunk sok félék, attól, hogy más vagy, mint az "átlag", amit látsz (bár az átlag is csak kívülről tűnik egy egységes valaminek, közelebbről megnézve ott is sokfélék az emberek). Nem kell egyformának lennünk, teljesen rendben van, hogy nem azt és nem úgy csinálod, ahogy mások. Ha mégis változtatni szeretnél, mert nem vagy boldog, akkor érdemes keresni a miérteket. Sokszor az ADHD-sokat lustának bélyegzik, miközben csak nem tudnak koncentrálni és ezért nehezebben haladnak dolgokkal, vagy annyi minden van a fejükben, hogy azért nem fognak bele semmibe tevőlegesen. De aki nem ADHD-s, annak is vannak hasonló élményei, és az is teljesen rendben van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!