Hogy lehetnék nyitottabb, elfogadóbb?

Legfontosabb felismeréseim e téren:

1: szarvashiba saját magunkból kiindulni. Ha a számomra fontos dolgokról azt hiszem, hogy azok általánosan fontosak, az melegágya az ítélkezésnek. Van akinek pont beesni kezdésre már késés, másoknak 3-5 perc csúszás is még belefér. A pontos embernek a 2 perc késés tiszteletlenségnek fog lejönni, a 2 percet későnek pedig a pontos ember reakciója lesz tiszteletlenség. Valójában csak különböznek.

2: nem vagyunk a világ közepe. Ha történik egy számomra kellemetlen dolog, még nem biztos, hogy ellenem, vagy egyáltalán miattam történt. Pl ha valaki csúnyán néz rám, nem biztos, hogy utál, lehet rossz napja is.

3: az önismeret és a tapasztalás fontos. Ameddig nem éltem meg komoly kríziseket, kihívásokat, addig nagyon könnyű ítélkezni. Pl nekem is voltak okos gondolataim arról, hogy mások hogyan nevelik a gyerekeiket, de mióta nekem is van kettő, eléggé összement az arcom.

4: önreflexió, azaz önmagunk objektív megfigyelése is esszenciális. A lányom utálja az ordibálást, de a húgával simán ordít, mert a kicsi "rászolgált". Ha képes lenne elvonatkoztatni, akkor rájöhetne, hogy nincs különbség a kettő között, de ehelyett minden ordibálót elítél, kivéve saját magát, mert ott a húga a hibás.

5: érdemes tanulni, olvasni a témában. Pl amikor az ember elolvassa, mi az a megfeleleltetési torzítás, akkor hamar meglátja, hogy a lányom éppen ezt csinálja. De sokat segít olvasni generációs hatásokról, személyiségtípusokról, kulturális hatásokról. A lényeg, hogy az ember lásson mást, mint ő maga, és ráeszméljen, hogy nem jó meg rossz van, hanem ilyen is, olyan is.