Akik párként sok év után is egymás legjobb beszélgetőpartnerei, egymás legfőbb bizalmasai, ők mit csináltak jól vajon?

Mi párommal már 11 éve vagyunk együtt. Őszinték vagyunk egymáshoz, nyíltan tudunk egymással bármiről beszélgetni, a problémáinkat is megbeszéljük. Tiszteljük egymást és egymás határait is.

57 éve élek a feleségemmel. Régebben volt néhány ajtócsapkodás, de jól vagyunk...mindenben összepasszolunk. A különszoba nagyon fontos, mondhatni alap.

Ugyanaz, mint egy barátság esetében. Nem az évek számán múlik a jó kapcsolat. A kommunikáció az egyik legfontosabb tényező, ha az nem működik, a kapcsolat sem fog, mert a szőnyeg alá söpört dolgok nem oldódnak meg maguktól, sőt, csak gyűlni fognak. Mély beszélgetések kellenek, nem csak felszínesek. Nyitott könyvvé kell válni a másik előtt és ez szokott probléma lenni, mert ha az ember teljesen megnyílik valaki előtt, akkor sebezhetővé is válik ezáltal. Vagy éppenséggel hiába lett nyitott könyv, ha időközben bezárkózottá válik, akkor már meg is indul a lejtőn a kapcsolat. Akivel összekötöd az életed, azzal osztozol a hétköznapi élményekben, eseményekben, örömökben, fájdalmakban is. Nem egyedül kell cipelni az esetleges terhet, nem egyedül kell megélni a boldog pillanatokat. Ott a másik, akire számíthatsz, akinek bármit elmondhatsz, ami csak az eszedbe jut. A másik fontos dolog, hogy egy kapcsolat két emberről szól, nem egyről. Ha valamiben dönteni kell, de nem értünk egyet, megbeszéljük, ha úgy van kompromisszumot kötünk, hogy egyikőnk akarata se legyen elnyomva. Egymásért teszünk, nem egymás ellen. Mi 14 éve vagyunk együtt a férjemmel.

ezt hívják rokonlelkűségnek, és ritka. Amikor passzol a személyiség kb, és nem csak egymás szerelmei/párjai, hanem egymás legjobb barátai is egyben. Ezek a rokonlelkek általaban miután egymásra találtak, együtt élik le az életüket és nem tudnak egymás nélkül létezni, még akkor is ha nagyon durván összevesznek.