Kövérnek és boldognak, vagy sportosnak és boldogtalannak lenni?

Edzéshez, sportossághoz nem feltétlenül tartozik hozzá a kalóriák számolgatása meg a tudatos étkezés. Én nem válogattam meg ez alapján soha, hogy mit eszek és mit nem, de mindigis sportos voltam.

Rengeteg típusú sport létezik, elképzelhetetlennek tartom, hogy valakinek egyik sem tetszik. Így a sport hobbi, szeretett tevékenység, nem pedig nyűg.

Ismerek néhány kövér embert,férfit,nőt...nem szeretnék cserélni velük.

Nem azt látom rajtuk hogy hű de boldogok,hanem inkább kimondottan bunkók.

Nekem nem a kaja a fő dopaminforrásom, őszintén szólva amíg valaminek nincs ehetetlenül szar íze, addig nekem halál mindegy, hogy saláta van előttem vagy csirkepörkölt. (Most direkt valami sztereotípiát írtam, mert amúgy bőven belefér a pöri is egy egészséges életmódba, de ebbe ne menjünk bele.) Soha nem voltam attól boldogtalan, hogy nem nasizom meg zabálom halálra magamat, de megjegyzem, ha megkívánok egy csipszet vagy pizzát, akkor megeszem. A 2000-es évek közepén nyomatták ezt, hogy ha vékony, sportos akar lenni az ember akkor CSAK sali, párolt csirkemell meg brokkoli mehet azt csá, valójában meg AKÁRMIT lehet enni, csak mértékkel.

Az összefüggés fordítva van. Nem attól boldogtalan valaki, hogy nem ehet meg egy fél tortát, hanem azért igényli a fél tortát, mert dopaminhiányban van, azaz “boldogtalan” és az evés az egyik olyan dolog, ami azonnali jutalomforrás.

Ép testben ép lélek. Az vagy, amit megeszel. Mozgásban az élet.

Vékony, sportos, boldog nő vagyok. Nagyon szeretek mozogni. Éppen most lett egy újabb motivációm a sporttal kapcsolatban. Egy új gyakorlatot szeretnék megcsinálni, ami jelenleg még nem megy, viszont gyakorlással és kitartással meg fogom valósítani. Párom segít ebben. Saját magamért csinálom.

A kövér nők pedig csak irigykednek az én jó alakomra. Egyáltalán nem éheztetem magam, azt eszem, amit megkívánok, csupán ismerem a mérték szót.

Aki fiatalon kövér és lusta, az nagyobb valószínűséggel lesz idősebb korára is ugyanilyen, sőt kövérebb lesz. Aztán jönnek szépen lassan az egészségügyi problémák, aztán, ha az orvos tanácsát megfogadja, akkor majd megpróbál lefogyni, de akkor az már kínszenvedés lesz számára.

Nem azért sportolók, mert annyira élvezem, de nem is lennék tőle boldogabb, ha nem csinálnám. Azért járok úszni, mert kell. Mert gerincsérvem van, mellette még ülő munkám, napi 10-12 óra, és ha nem úsznék, rohadtul fájna a hátam.

Az már egy másik kérdés, hogy a rendszeres mozgásnak köszönhetően számomra jó alkalom és optimális súlyom van, pedig szoktam finomakat enni, igaz, nekem nem csak a süti meg a hamburger finom, sok olyan ételt is nagyon szeretek, amit általában dietasnak tartanak.

Ez annyira hülye hozzáállás. Én is elmentem ma edzeni, nem volt könnyű, főleg rávenni magam munka után (ahol szintén sokat mozogtam), de sokkal jobban éreztem magam utána. Nem csak pszichésen, hanem fizikailag is. Nagyon nagy különbség van a sport okozta fáradtság és a punnyaddás okozta között. Egyszerűen meg kell találni azt a testmozgást, amire alkalmas a testünk és élvezzük is. Én pl rájöttem, hogy felesleges erőltetnem a futást, mert nem élvezem annyira, de a súlyzósás tökre bejött és augusztus óta csinálom is.

A világot se kell közben megváltani. Nem kell hetente 5x edzeni és szigorú diétát tartani. Ha valaki elmegy hetente 2x edzeni és picit odafigyel arra, hogy egészségesebb döntéseket hozzon az étkezésnél pl megfelelő mennyiségű protein, a nasit/desszerteket lecserélni alacsony cukortartalmú dolgokra, mondjuk protein puddingra, akkor máris tök sok változást fogsz érzékelni. Lassú lesz a változás? Igen, de tökre tartható és egy év után már nagyon látványos is lesz.

Pontosan 19-es!

[link]

[link]