Mit gondoltok arról a nézetről, hogy a jóság a gyengeséggel egyenlő?

Szerintem Nietzsche annyira szeretett volna pszichopata lenni, akkora rajongás volt benne irántuk, hogy a legtöbb gondolatát erre a vágyra fűzte fel. Egyenlőségjelet tesz a gyenge és a gyengéd ember közé (a gyengéd emberekre használjuk a jó jelzőt, nem a gyengékre), ez abból is látszik, hogy az általa valóban jónak megjelölt "erős" egyik fő tulajdonsága a kíméletlenség, ami kb. az ellentéte a gyengédségnek. Pedig az arra való képesség, hogy tekintettel legyél másokra, és ne árts nekik csak azért, hogy "fölöttük légy", az az igazi letétele a szemüvegnek, ezzel térsz vissza a valódi ösztönvilágba, és töltöd be a helyed a világban. Egyáltalán nem értek egyet vele, károsnak tartom a gondolatait, saját magára is azok voltak, mint bebizonyosodott.

A jószívűségnek nincs köze ahhoz, hogy kihasználnak vagy sem, egyszerűen nem ez az a tulajdonság vagy személyiségjegy, ami ahhoz vezet, hogy mások a te károdra jussanak javakhoz, sőt, jobban átgondolva, akit kihasználnak, az szinte biztosan nem jószívű.

A jószívűség = jóindulat, ami meg azzal egyenlő, hogy jót kívánsz más élőlényeknek, tehát azt, hogy olyan dolgok legyenek jelen az életükben, amik által a bennük meglévő potenciál kiteljesedhet. Ha valaki hagyja magát kihasználni, az hagyja magát bántani, tehát saját magával szemben nem lehet jóindulatú, hiszen a saját életében jelenlévő (ilyen formájú) fájdalomra közvetlen ráhatása lenne, mégse kívánja saját magának a lehető legjobbat.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy miért vonzódnak (egyes) nők a rosszfiúkhoz: hosszú-hosszú ideig voltak folyamatosan elnyomva és megszégyenítve a nők, nagyon sokan még a mai napig is így nőnek fel. Számomra nem meglepő, hogy azok, akik a lehetőségeiknél fogva kevésbé öntudatosak, maradnak ebben a szerepben. Azt szerintem te is látod, hogy nem a megfontolt nők ragadnak bele ezekbe a mintákba.

Közben olvasom, hogy van még egy komment a machiavellistákról: mivel számukra a hatalom elnyerése a főcél, érthető, hogy azokat az embereket, akiknek a hatalom (a másokon való uralkodás vágya) konkrétan nem szerepel az elérendő célok között, kb. életképtelennek jelölnek meg, hiszen a két világnézet konkrétan kizárja egymást. Ha én azt vallom, hogy a hatalom a legfőbb cél, és ehhez a világnézethez ragaszkodok, és van valaki, aki azt vallja, hogy a hatalomért én nem teperek, mert nem ettől lesz jobb az életem, akkor két dolgot tehetek:

1. intelligens emberként érveket ütköztetek és vagy elvetem a korábbi világnézetem, vagy meggyőződök róla, hogy igen, továbbra is azt tartom validnak

2. lebalekozom a másik felet, így nincs szükség érvelésre és nem fenyeget a veszély, hogy kiderül, hogy nem volt megfelelő a világnézetem

Az agresszív motoros huligánok erőszakot, ezáltal hatalmat gyakorolnak, az is érthető, ha őket nem tartják baleknak. Számomra a machiavellisták ezen nézete nem azt mutatja, hogy a másokkal törődő emberek balekok, hanem hogy a machiavellisták primitívek.

Én sem tartom a hatalmat elérendő célnak, szóval én balek vagyok a machiavellisták szerint, szerintem ők meg el vannak tévedve. :)

#7 kérdező ugyan nem ismerlek de ez a kommented nagyon hasonlít a "nice guy" típusú emberekre, rosszabb esetben a "white knight" okra akik egészen addig kedvesek amíg valaki vissza nem utasítja őket.

A gond nem azzal van hogy valaki "jó" . A gond ott szokott kezdődni ha valaki nem szab határokat. Azaz mérlegelned kell a saját és mások érdekeit nem pedig alávetni magadat mások érdekeinek minden áron.

A randizásnál (főleg onlinenál) meg fontos hogy ne pörögd túl a dolgot. Sokan fognak nemet mondani, sokan nem fognak visszaírni és lesz olyan is mikor szar lesz a randi, ez van.

Az is lehet hogy nem jöttök be egymásnak és szimplán beszélgettetek egy jót.

Ez van tovább kell lépni