Brit kutatások szerint egyre romlik a fiatalok mentális egészsége. Ez nálunk is igaz lehet?

"Itt?!... Mindenki!" :D

A digitális kor erőltetése olyan torzulásokat okozott az emberek fejlődésében, hogy az már gyakorlatilag helyrehozhatatlan. Volt idő, amikor valakit csodabogárnak, kockának tartottak azért, mert értett a számítógéphez. Ma fordítva van: arra néznek bután, mint egy gázálarc, akinek nincs fizikoterápiás telefonja, internetje, email címe. A kor embereinek túlnyomó hányada elképzelhetetlennek tartja ezek nélkül az "életet". A digitális világnak köszönhetően nem kell komolyabb energiákat fektetni abba, hogy bárminek is utána járjon az ember. Emberi kapcsolatok, vásárlások és sok egyéb elintézhetőek egyetlen kattintással, amelynek hatására nem túlzás azt állítani, hogy felületessé váltak a kapcsolatok.

Nekem a problémám ezzel annyi, hogy az emberi életet is így kezelik sokan - pl. a közúti közlekedésben: azt hiszik, hogy ha hibáznak, akkor újra lehet tölteni bárkinek az életét... Érvényes ez az emberi élet önhatalmú kioltására is: manapság már ingyen is leszurkálják egymást az emberek abban az őket megerősítő tudatban, hogy legrosszabb esetben is kapnak három év felfüggesztettet egy kaptárban, amit lehet tördelni is, ha eljátsszák, hogy ők mennyire megváltoztak és megbánták azt, amit valójában soha nem bánnak meg. Ennyit az "igazságról"!

Sajnos tényleg igaz ez, erre az országra is.

A közösségi médiában elterjedt az, hogy csakis, szigorúan a jót, a pozitívat, a boldogságot és a csillogást ábrázolják, aminek hála egy torz kép születik, mesterséges és torz értékrenddel. A negatívat alig, vagy nem is posztolják sokan (bár ez már talán változni látszik), amivel kibillent az egyensúly, arról nem is beszélve, hogy mennyien szerkesztgetik feltöltés előtt a képeiket, hogy szebb legyen a bőrük, az alakjuk, formásabbak legyenek stb., amit meglátva egy rakat fiatal önbecsülése romlik. Mert látja, hogy milyen szép XY, akkor ő miért nem olyan? Erre pedig a válaszreakció vagy az, hogy ő is hasonlóan kezdi szerkeszteni a képeit, vagy a valóéletben próbál magán változtatni. Csak sokszor nem jó módszerrel. Pedig csak azt szeretné, ha őt is szeretnék, elfogadnák mások.

A neten kapott reakciókra, visszajelzésekre, ott produkált számokra pedig rá is lehet függni, és könnyen olyan helyzetben találja magát az ember, amikor nem elég a 100 like, a 2000 ismerős, mert több és több kell. Aztán, amikor a várt 100 reakcióból, a fele sem jön össze, pedig törés alakul ki az emberben.

Egy ideje én is visszább vettem a közösségi oldalak pörgetésén, amire holtidőben eléggé rá voltam állva egy időben, és komolyan jót tett. Nem azt mondom, hogy minden mentális gondom megszűnt, de tényleg tompultak a gondok.