Baráti körben nálatok mennyire szokás viccből trágárul beszélni a másikkal?

Ez nem stílus, ez érzelmi éretlenség, szorongás és önbizalomhiány.

Na meg ugye vagánykodás.

Mégis mi történne, ha emberhez méltóan kommunikálnátok, nem mint az állatok?

Mindig meglepődök, hogy Kiosztalak ha hülye vagyokot mindig szarrá pontozzák, pedig ritka értékes kommentjei vannak a palinak.

Én is szoktam káromkodni, van amikor többet, de sosem azért mert ettől menő vagy magabiztos leszek, ezek spontán jönnek. Inkább szánalmas az aki azért káromkodik, hogy ettől jól érezze magát vagy menő legyen.

Köszönöm, de amúgy nő vagyok.

És én is szoktam ám káromkodni, ha a kontextus szomjazza, de hogy ilyen tajparaszt módon odaszóljak mondjuk a tesómnak, hogy adjál már egy cigit, te g*ci, csak úgy szeretetből, hát nem tudom. Ez a szeretet? Akkor tényleg rossz bolygón vagyok.

Előfordul, bár nem ilyen bszd ide a kólát gci formában, hanem inkább metaforákban...?

Pl ahelyett hogy:

"inkább ne kötözködj, mert úgyse jössz ki jól belőle"

azt mondom, hogy

"ne akarj száraz pnával a farkamra ugrani"