Történt már veletek olyan, hogy nagyon bunkó volt veletek egy orvos? Hogyan kezeltétek a helyzetet?

Én is ma.

Iszonyú szúró fájdalom van a hasamban, aminek csupán 2 millió oka lehet.

Párbeszéd:

-miért jött be?

-mert nem múlik a fájdalom

-persze, mert nem vett be fájdalomcsillapítót!!

Hogy erre eddig miért nem gondoltam!! Beveszek egy fájdalomcsillapítót, és a dolog el van intézve, becsukhatják a rendelést!

Hajrá, mindenki vegyen be egy fájdalomcsillapítót, és még a kórházat is becsukhatják!

Kivéve az, akinek a feje nincs a helyén, mert levágták neki.

Talán őt kénytelenek lesznek fogadni.

Következő mondat:

Menjek haza és vegyek be egy fájdalomcsillapítót, mert ő nem tudja, hogy mi a bajom.

Ennyi a SZAKORVOSI ellátás.

Apám orvos és kegyetlenül őszinte. Simán a betege szemébe mondja hogy két héten belül meg fog halni. Egy héten belül meghalt. Az apámat feljelentettek a MOK-nál de elvesztették a pert mert az apám csak az igazat mondta.

Sokszor azt igazság közlése bunkóságnak és lekezelőnek tűnik de egyáltalán nem annak szánják az orvosok. Elképzelhető hogy a kérdező az orvosnak aznap a huszadik páciense volt. Az orvos őszintén válaszolt és a kérdező másképp reagálta le mint ahogy történt.

14. Hát igen. Amúgy egy 40 körüli nő volt az illető orvos.

És hát anyám se volt a helyzet magaslatán. De már régen történt, még középsuliban.

Szombat este volt, éjjelre mentem volna dolgozni. Kora délután vérezni kezdett az orrom, gondoltam majd eláll, lefeküdtem pihenni. Munka előtt még mindig nem akart elállni, ömlött mint a barom, már szédültem is.

Mondom oké, akkor sürgősségi, süssék el, vagy valami. Visszaöltöztem otthoni ruhába, bementem a kórházba. Felvettek az ambulancián, mondták, hogy a fül-orr-gége doki mivel szombat este van, be kell rendelni otthonról, mert ügyeletes. Oké.

Vártam fél órát kb, megjött. Tőlem pár évvel idősebb, de fiatal doki volt. Nem is köszönt vissza nekem, mufurcosan bement a kezelőbe, aztán behívott pár perc múlva.

Adott érzéstelenítőt, amivel negyed órát várni kellett volna, hogy hasson. Hát nem hatott semmit, elsütötte, jó sz_r volt, de kész lettünk.

Kérdeztem tőle valamit a gyógyszerrel kapcsolatban, nem válaszolt. Visszakérdeztem, morogva kaffogott vissza. Beszólt, hogy más dolga lett volna szombat este. (Nekem is basszus....)

Mondom oké, másképp közelítem meg a dolgot: megmondtam neki, hogy rendőrként dolgozom, mennék éjszakára. Mi a javaslata, bevállaljam-e így a szombat éjjelt szerinte, vagy inkább ne, mert még be tudok érni szolgálatba.

Felnéz, egyből normálisan válaszolt, maradjak otthon, pihenjek, használjam a gyógyszert, mindjárt felírja stb stb.

Na mondom, hamarabb kellett volna ezzel kezdni. Vagy egyenbe menni a kórházba. Mindegy már.

Kétszer is elköszönt amikor kiléptem az ajtón.

Az érzéstelenítő otthon kezdett igazán hatni :D

"Történt már veletek olyan, hogy nagyon bunkó volt veletek egy orvos?"

Nem, soha.

51 éves férfi vagyok. Nem nagydarab, nem kigyúrt, nem félelmetes. Csöndes, tisztelettudó, udvarias, de olyan ember, aki tudja a helyét a világban és van önérzete. Ezt megérzi rajtam mindenki és boltban, orvosnál, hivatalban, mindenhol normálisan és udvariasan bánnak velem. Hozzáteszem: én sem gondolom, hogy én vagyok a világ közepe. Nem zúgolódom, ha várnom kell, igyekszem lényegre törően mondani a problémámat, nem akarok okosabb lenni az orvosnál. Nem akadok fönn apróságokon, nem látok mindenben ellenem irányuló támadást és nem vagyok sértődékeny.