Miért van az, hogyha elkezdek ezen az oldalon valakivel beszélgetni, akkor előbb-utóbb kiderül róla, hogy lelki nyomorult?

Minden kategóriában megvannak a jellemző idióták.

Politika: Fizetett kommentelők, csőlátású elvakult fanatikusok.

Állatok: Szuperzöld hülyék, a konkurenciát gyűlölő tenyésztők.

Ezotéria: UFO/laposföld/mágia hívő aluliskolázottak.

Szex: Perverz és ferde hajlamú betegek.

Család: Mindenkit gyűlölő szociopaták.

Ismerkedés: Teljesen reménytelen incelek.

Szóval könnyű belefutni olyanokba akivel 3 mondat váltása után azt érzed, hogy itt mindenki hülye.

Látom itt mindneki kivétel, mindenki más a szar, és mindenki magas lovon ül. De valahogy mégis itt vagytok ti is.

Az meg hogy lelki nyomorult mit jelent? Attól, hogy valaki mentális nehézségekkel küzd nem lenézendő vagy értéktelen. Szerintem. Manapság már lassan amúgy is az a furcsa, ha valakinek nincs semmi ilyen. Most akkor mindenki mindenkit utáljon? Mostantól senki ne beszélgessen senkivel?

Van életem, egészen jó, munkám is, de tényleg olyan sok a lelki nyomorult, hogy az félelmetes.

Van egy csaj pl az ismeretlenül írja nekem a privátokat újabb meg újabb regről.

Nem tudom, milyen kib. üldözési mániában kell szenvednie, hogy állandóan rám van szállva és heti egyszer biztosan megtalál. Szerintem ez piszok ijesztő.

És nem egy nem két kérdésre adott NEKI NEM TETSZŐ, amúgy tök normális válaszom után kapom a privit. WTF?

Az ilyeneknek Lipóton a helye, csak sajnos bezárt - ó, és ő gúnyolódik azon, hogy nincs munkám :D Vicces, mert ő írkál privátokat tök random.

Eleve nagyon sok sérült ember van a magyar társadalomban, és itt a "sérültet" szinte minden értelemben lehet értelmezni, ami az utóbbi években tovább romlott; többen is lettek, komolyabb bajokkal. Nekik kapóra jött az itteni anonimitás, hogy következmények nélkül viselkedhetnek úgy, ahogy akarnak, ezt pedig ki is használják.

De az is tény, hogy a legtöbben (legtöbbünk) azért van itt, mert az igazi életében, az offline-ban, nem klappol valami, csak vannak, akik ezt bevallják közülük, ahogy olyanok is, akik nem. (ha már őszinteségiroham: nekem pl. nem maradtak barátaim, és a hiányzó szociális interakciók egy részét itt pótolom, valamint, amikor lelkileg mélyebben vagyok, aktívabban használom az oldalt, de akkor sem rossz céllal/szándékkal)

Elvétve beszélgettem itt pár taggal privátban az évek alatt, de vagy, 1-2 kivétellel, ghosting-ot kaptam, vagy rondán ért véget a dolog; elküldtek anyámba, amiért 2 üzenetváltás után nem akartam felvonatkozni hozzá Pestre, vagy érzelmi zsarolás volt, vagy a tag azt neheztelményezte, hogy mégis volt egy parányi kis életem, és nem tudtam azonnal válaszolni minden üzenetére. A kivételek meg végtelenül normálisak voltak; remek szókinccsel, normális hangvétellel beszélgettünk egy jót (általában egy, az eredeti kérdés kapcsán felmerült újabb kérdést veséztünk ki, vagy az említettet jártuk körbe részletesebben), majd megköszöntük egymásnak a beszélgetést, és elköszöntünk. Az ilyen alkalmak hihetetlenül jó élmények voltak, és kicsit visszaadták a hitet, hogy nincs még minden veszve.