Ha összehasonlítod a mostani énedet a 10 évvel ezelőttivel, akkor ahhoz képest boldogabb vagy, vagy sem?

Nem.

Maganelet: több közeli hozzátartozó meghalt, akik még elnek, egyre hazsartosabbak. Persze, részben nem tehetnek róla, de akkor is nehez velük. Barátok eléggé szétszéledtek.

Munka: a régi munkám hektikusabb volt, hol iszonyú hajtás, hol Hawaii, a mostani kiegyensúlyozottabb, jobban fizető de szurkebb és kevesebb a szabadsag.

Vissza kellene fiatalodni 10 evvel - nekem is meg a körülöttem élőknek is.

10 évvel ezelőtt 12 éves voltam. Ha jól emlékszem pont olyan 2014 február-március körül voltam "szerelmes" egy tőlem 2-3 évvel idősebb lányba, de észre sem vett, aztán akkor nekem nem volt bátorságom odamenni beszélgetni, pedig ki tudja, hogy mi lett volna végül belőle? Így 22 éves fejjel az a 2 és fél év nem a világvége korkülönbség szempontjából. Aztán akkor még ugye általános suli volt, boldog semmiképp nem voltam, mert gyűlöltem az egészet, mint a szart. Amikor már hétköznap reggelente csörgött az ébresztő, vagy anyám jött kelteni, már minden bajom volt. Ott rohadjon meg az általános, ahol van!

Az én életem szebb napjai a gimnáziumi évekkel kezdődtek. A gimiben rengeteg jó embert ismertem meg a diákok és a tanárok közül is egyaránt. Már onnan is ballagtam, de rengeteg emberrel tartom onnan a kapcsolatot. Kollégiumi társaság szempontból a 2021-2022-es tanév nagyon-nagyon szép volt!

Most meg egyetemista vagyok, itt is nagyon jó emberekkel vagyok körülvéve, többé-kevésbé azt tanulom, ami érdekel, és nem pedig azt, amit az általános iskolában ledugnak a torkunkon, és azzal terrorizálnak lelkileg, hogy ha nem tanuljuk meg, akkor rossz jegyet adnak, közben meg a büdös életben az ég világon semmi haszna nem lesz az életben a tananyag 90 százalékára. Az egyetem mellett dolgozgatok is, még egyenlőre otthon élek valamilyen szinten, bár már nem teljesen, mert az egyetem miatt a megyeszékhelyen bérelek egy kis lakást, ahol az időm nagyrészét töltöm.

Szóval én most vagyok boldogabb, és nem pedig 10 évvel ezelőtt voltam. Nekem 1 olyan emlékem nincs 10 évvel ezelőttről, amire szívesen emlékeznék, bezzeg a 2018-2024-es időszakomról reggelig tudnék mesélni. Most sokkal szabadabb vagyok, mint akkor, egy gyönyörű lány a szerelmem, és ez nem ilyen plátói dolog, hogy kistökűként rá se mertem nézni a kiszemeltemre, hanem már egy lassan 2 éves kapsolat. Talán azt üzenném a 2014-es énemnek, hogy ne legyen akkora stréber, mert csak megfélemlítés az, hogy ha általánosban nem tanulsz, akkor senki nem lesz belőled. Ez kamu. A gimiben kellett inkább jobban résen lenni, nem általánosban.

10 éve 17 éves voltam, akkor voltam először szerelmes, meglepő módon viszonozta a lány. Sikeres előrehozott érettségit csináltam, nagy barátiköröm volt, nem volt semmi gondom, nem fájt a fejem az anyagi dolgok vagy a jövő miatt, csak éltem az életem és élveztem, minden nap a napom nagy része bandázásból, baromkodásból, és nevetésből állt.

Most 27 éves vagyok, szingli, és évek óta sikertelen az ismerkedésben, mint minden hasonló korú embert engem is aggaszt, hogy hol fogok lakni, mert örökké nem lakhatok albérletben. Egy barátom sincs már akivel beszélhetnék, nem tudom, hogy mikor nevettem utoljára, Messengeren Október óta nem keresett senki, a munkámat nem szeretem de viszonylag jól fizet ezért elviselem de nyilván nem annyira, hogy reális cél legyen mondjuk egy garzon.

Kb 10 kilóval kevesebb voltam, csak egy 2 éves gyerekem volt, el sem tudtam képzelni, hogy mennyire pokollá fogja tenni a mindennapjainkat hamarosan. Azt hittem sitty-sutty új munkahelyem lesz (mivel a terhesség miatt állás nélkül maradtam), de azóta sem dolgozok. Azt hittem mára bővel saját házunk lesz, ez sem jött be.

Itt csak az időgép segítene és úgy próbálnám sokkal kevésvé elcseszni az életemet