Szívesen lennétek ellenkező neműek, vagy nem? Férfinak, vagy nőnek jobb lenni?

Én nő vagyok, és szeretek nő lenni. Vannak ezzel járó idegesítő dolgok, pl. a mosdóhoz vezető sor (de ezt a többi nőnek köszönhetjük, akik nem tudom, mit csinálnak, amit nem lehet másfél perc alatt elintézni), a perverzektől kapott nem vágyott figyelem, zaklatás, az, hogy időnként azt hiszi valami bánat, hogy akkor én könnyű préda leszek, meg a feltételezés, hogy biztos az érzelmeim meg a hormonjaim irányítanak, és nem tudok gondolkodni.

Pár munkahelyre nem vesznek fel nőket, legalább is én mozdonyvezető szerettem volna lenni gyerekként, mai napig vonatb*zi vagyok, de hamar lebeszéltek róla, hogy nőként semmi esélyem. A 2010-es években lett először hölgy mozdonyvezető, szóval már van. De kevés.

Viszont férfinek lenni sem könnyebb, csak máshogy nehéz. Eléggé karakán a személyiségem, de így is sokszor jönnek oda férfi kollégák bocsánatot kérni, hogy egy problémás, balhés ügyfélhez nem jöttek oda. Mintha elvárás lenne feléjük, hogy ilyenkor nekik közbe kell lépni. Nem kell, és szar lehet így élni, hogy nem vagy elégé férfi, ha nem állsz bele valamibe, meg mintha úgy éreznék, hogy többletterhet kell vállaniuk, mert ha engem, vagy bármelyik kolléganőt nem mentesítik a hőbörgő idiótáktól, akkor nem viselkedtek férfiként.

Nőként volt, hogy nem tudtam kigombolni a farmerdzsekimen a gombot, ami miatt nem tudtam letolni a kantárosnadrágomat, miközhen a sok kávé és víz már nagyon feszítette a hólyagomat. Végül nem bírtam tovább, nadrágban leültem a wc-re és bepisiltem.

Egy férfinek nincs ilyen gondja, a férfi sosem kerül ilyen helyzetbe, csak lehúzza a sliccét és pisil, nem akad el a ruhájával.

Mi nők gyakran kerülünk ilyen helyzetbe és felnőtt létemre bepisiltem, van akinek csak kicsi megy be, van aki megússza szárazon, de egy kín kihámozni magunkat a ruhánkból, amíg ti férfiak csak lehúzzátok a sliccet.