Azokhoz szól a kérdésem,akik a 70es 80as években születtek! Titeket vertek a szüleitek?

A mai gyereknevelési elvek úgy ahogy van el van cseszve.

Egy tanárral szemben a tízévesnek simán igaza van, akkor is ha nem.

A pofozkodás után eltűntek az olyan alapvető elvek is, hogy miért és hogyan tiszteljük az idősebbek, mert már ilyen nincs.sok helyen látom, hogy a dedós diktálja otthon a tempót, mert nem szabad rászólni, mert akkor sérül, vagymi.

Szóval itt nem a verés vagy nem verés a lényeg, hanem minden más, mert már tényleg semmit sem lehet tenni egy visszabeszélő, talpig ego gyerekkel.

tegnap 22:06 - veled, és sok másokkal nem értek egyet.

Tény, hogy a jelenlegi generáció sokkal kevésbé tiszteli az idősebbeket, sokkal kevésbé udvariasak, és figyelmesek. Ez általánosítva, de így van.

Ennek sok oka van, és nem csak az, hogy hiányzik nekik a pofon.

Sok dolog változott, jók is, rosszak is.

Régebben három generáció is gyakran együtt élt, megtanultak jó esetben alkalmazkodni egymáshoz, látták, hogy az idősek gyengék, és át kell nekik adni a helyet a buszon.

Régen a szülőket magázták a gyerekek, ma már az óvodatársak szüleinél sincs semmi következetesség, nem csoda, hogy össze vannak zavarodva: egyiket lehet magázni, a másik azt mondja, hogy tegezzék, így a legegyszerűbb, ha nem is köszönnek.

Régen nem volt tévé, összejöttek a családok, barátok, vagy ha volt is tévé, az is összehozta a családot, mert együtt nézték. Manapság mindenki külön gépen lóg, utcán is telefonon elszigetelődik, de még ha a család összejön egy temetés után egy vacsora erejére, a gyerekek ott is mobiloznak a társasági élet helyett.

Van egy nagyon elterjedt népbetegség, a számítógép, stb. függőség, ami a szocializációt totál kiölte az emberekből.

Egy dolog, hogy nem szabad verni a gyereket, nem is mondom, hogy ez baj. A nagyobb gond az, hogy a generációk sem korábban, sem most, nem tanulták meg kifejezni az érzéseiket, szükségleteiket. Csak azt, hogy hogyan nem, de azt nem sokan, hogy akkor mégis hogyan.

A tanárok tiszteletének leépülése fokozatos volt.

Régen ha egy tanár adott egy pofont a gyereknek, és otthon ezt elmondta, nem felháborodás volt, hanem kapta a másik pofont, mert a tanárnak van igaza.

Régen sokkal kevesebb volt a tanult ember, a tanár lámpás volt a sötétségben, és igenis nagy tisztelet, tekintély övezte őket. Manapság már mindenkinek diplomája van, és a diploma súlya elveszett, a nyolcvanas években még jó volt tanárnak menni, de azért voltak már a mondások, hogy "aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, és aki még tanítani se tudja, na az a tornatanár".

Most pedig a Fidesz totál tönkreteszi a tanárok maradék tekintélyét, balekokká alacsonyítja le őket, kevesen is maradnak, és nem csoda, hogy az oktatási színvonal csökken, és tovább züllik a rendszer. De a fidesznek droidok kellenek, akiket tudnak központilag irányítani.

Nekem is több osztálytársamat bántották a szülei. Emlékszem egy olyan esetre is, amikor az egyik gyerek velem civakodott, vagy valami történt, és az ofő, vagy szaktanár intőt írt az osztálytársamnak. Erre az apuka válaszban megírta, hogy tudomásul veszi, és a gyerekét meg is FENYÍTETTE, de én is megérdemelném, mert én is hibás vagyok.

Szerintem a 80-as évek elején kezdett kimenni a divatból a kézivezérléses gyereknevelés.