Incelnek tartom magam. Miért érzem mégis úgy, hogy női szemmel egész jó parti vagyok?

Értem ezt úgy, hogy bizonyos férfiakhoz képest még én is jobb választás lehetek egy nő számára.

Hiába vagyok szűz, hímsoviniszta, szexista és a blackpill mozgalom tagja, és incelnek tartom magam, mégis vannak olyan tulajdonságaim, amikkel sok férfival összevetve szinte "álom" kategória vagyok.

Sokat olvasni itt női történeteket, ahol az illető el van bizonytalanodva a párkapcsolatát illetően. Pl. a férfi sem anyagilag, sem munkában nem tesz semmit a közösbe, igénytelen, idegesítő szokásai vannak, undorítóan viselkedik, agresszív, megcsalja a nőt. Ilyenkor az itt panaszkodó nők gyakran még mindig hisznek a kapcsolat életképességében és magukat okolják a sikertelenségért.

Ehhez képest én a fentiek egyikét sem tenném meg egy nővel (vagy emberrel), akit szetek, továbba ha valaki megtisztelne a figyelmével és szeretetével, akkor azt tudnám viszonozni.

Ha a fent leírt példához hasonlítom magam, ki merem jelenteni, hogy az említett területek mindegyikében objtívan nézve is én vagyok a jobb választás!

Miért van mégis az, hogy soha egyetlen nő még csak rám sem néz és kénytelen vagyok incelként leélni az életem?