Ez női szemmel, párkapcsolati szempontból elítélendő, vagy inkább pozitív személyiségre utal?

Őszinte leszek, attól függően, hogy milyen mélységű támogatásra szorulnak a szülők, nem biztos, hogy belemennék a kapcsolatba, mert saját életet szeretnék.

Ellenben a férjem 29 éves koráig odahaza élt, mert nem akart egyedül pénzt költeni lakbérre meg rezsire. Velem költözött össze először. Ezzel nem volt semmi problémám.

Ez egy tök jó dolog.

VISZONT

leírtad, hogy emberünk nem tudja megoldani a különélést. Innentől kezdve akármennyire is jó dolog, hogy gondoskodik a szüleiről, ezzel gyakorlatilag lemond a saját életéről. Ez azzal jár, hgoy neki nem fér bele egy párkapcsolat. Sajnálatos, de ez van.

ha meg tudja oldani a különélést, akkor a fent leírt az tárgytalan, akkor ez egy teljesen normális élet némi plusz felelősséggel, ami a legtöbbünknek van valamilyen formában. Szóval az tök okés.

Elég felszínesen nézed a dolgokat.

Az első kérdésedre a válasz: ettől nem lesz senki vonzó, de nem azért taszító, mert férfiatlan (az önállótlannak meg értelme sincs jelenleg), hanem mert gyakorlatilag garantáltan nincs saját élete egy ilyen embernek.

Az aktuális (magyar) társadalom a nőkre próbálja tolni a szülők ápolását, a férfiaktól sokkal kevésbé követelik ezt meg, de már az a tény, hogy BÁRKIT megpróbálnak azzal nyomasztani, hogy ő maga ápolja a szüleit, az nem normális. Van saját életed, a te dolgod a gyerekeid ápolása, ha nem akarsz gyereket, akkor meg a pároddal való törődés vagy a bármi egyéb, ami a saját életedet kiteszi. Egy normális embernél ez kell legyen a prioritás. Tudom, hogy Mo-n anyagi nehézségek miatt is sokan választják inkább a sajátkezű otthonápolást, de hamarabb kell erre készülni, félretenni pénzt, meg kell oldani máshogy, mert embertelen. Hidd el, a környezetemben elég ilyet láttam, pár évnyi ápolás már totál felemészti az embert, és ha tényleg segítségre szorulnak, akkor már rendesen munkába sem lehet eljárni mellőlük. De az életed nem állhat abból se, hogy dolgozol a munkahelyeden, aztán dolgozol otthon, a szüleidet ápolva.

Így nem lehet normális párkapcsolatot se kialakítani. Ahogy barátságokat se. Lehetőségekkel sem lehet élni, hiszen mi van, hogy a párod máshol kap álláslehetőséget? Költözni nem lehet, mert te anyádékkal laksz? Lehet így élni, mártíromságban, csak piszkosul nem érdemes. A normális szülő se várja ezt el egy gyerektől, sőt, nem is hagyja.