Előfordult már, hogy valaki családon kívül álló személy őszintén elmondta, hogy szerinte milyen negatív tulajdonságaid vannak? Ha igen/nem, mik voltak ezek, és megsértődtél- e rá emiatt?

Volt. Mivel komoly hangvételű beszélgetésen történt, fontolóra vettem a tanácsait és észrevételeit. Az alapos önelemzés után pedig kiderítettem miben van igaza és miben nincs.

Persze mondanom sem kell, nem egy utcai beszólogatóról, vagy egy rosszmájú munkatársról volt szó.

Általában nálam is a hátam mögött intézték el ezeket, azonban egy kivétel mégis beugrott.

Új voltam a melóban, mellé pályakezdő is, engem meg teljesen egyedül hagytak egy gázosabb helyzettel, amit végül az akkori tudásomnak megfelelően, a lehető legjobban igyekeztem megoldani. Mehetett volna rosszabbul is, de jobban is. Kisfőnöknek meg ugye jelenteni kellett mindent, amit meg is tettem. Nem szúrt le érte, de ott és akkor látta a legjobbnak, hogy felsorolja a hibáim, rossz tulajdonságaim, amiket az az előtti 3-4 hétben látott rajtam. Előtte semmilyen negatív kritikát nem kaptam. Szemtől-szembe legalábbis.

Volt benne igazság, és igenis elgondolkodtam rajtuk, ugyanakkor olyan része is volt, amit felnagyítottnak éreztem, és kicsit olyan "most jól odapirítok neki!" utóízt is véltem felfedezni benne.